The King of Lowbrow

ROBERT WILLIAMS

"THE KING OF LOWBROW"

 

A nagy hármak

Az oldalunkon  bemutatott művészek között, lesz pár olyan, akik kissé egzaltáltak,  magának valók, és nagyon sok olyan aki csak egyszerűen önfejűek.

Mr. Williams az utóbbiak közé tartozik, egyszerűen azt csinálja amit szeret, úgy ahogyan szereti, és nem különösebben érdekli, hogy kinek mi a véleménye róla.

Hogy mégis hihetetlenül népszerűek munkái az valószínűleg a vitathatatlan tehetségének köszönhető.

Robert Williams 1943-ban született New Mexicoban. lehetne már elcsépelt, de gyerekkorában, szinte babaként elkezdett vízfestékkel rajzolni, de mint említettem, ettől még nem kellene írnom róla, ha nincs a kis srácban valami különleges.

Sokszor túl szexistának, perveznek tartotották Robt munkáit

De bizony volt, így nem is csoda, hogy nemsokára az autók is a terítékre kerültek. Édesapjának, Robert Wandell Williamsnek egy versenyistállója volt és egy dirt track pályát is üzemeltetett, ahol minden hétvégén rendszeresen összecsaptak a nyitott kipufogós versenyautók. Ha ez nem lett volna elég akkor még ott volt a "The Parkmore" nevű gyorsétterem- a család másik vállalkozása- melyet a környékbeli fiatal rodderek leptek el estéről- estére, szintre csodaszámba ment volna a junior nem kapott volna élete végéig tartó autós fertőzést. 

De természetesen elkapta, így agya gyakorlatilag folyamatosan a kocsik körül járt főleg azután amikor a kedves papa 12 éves korában születésnapjára megajándékozta egy 34-es ötablakos Forddal a fiút-azt hiszem, ilyesminek sokan örültünk volna bármikor.

A problémák akkor kezdődtek, amikor édesapja, aki négyszer vette el ugyanazt az asszonyt-Robt  édesanyját-  a negyedszer is elvált a nőtől, és elköltözött a fiúval az alabamai Montgomerybe.

A papírforma itt is adta magát a gyerek, akire kevés ideje jutott apjának folyamatosan valami balhéba keveredett, és éppen hogy csak megúszta, hogy börtönbe kerüljön, azt viszont sikerült elérnie, hogy az iskolából legalább kicsapják. Hogy a közegből kiemelje édesapja 1963-ban úgy döntött, hogy Los Angelesbe költözik az akkor 20 éves fiával.

MUNKA ED ROTH-NÁL.

Los Angelesben elkezdett járni a Los Angeles City College-ba, ahol egyébként megismerte későbbi és egyetlen feleségét is Suzanne-t, aki szintén művészettel foglalkozott.

Néhány iskolával és munkahellyel később 1965-ben állást kapott „Big Daddy” Ed Roth-nál aki akkoriban éppen a csúcson volt.

Igen, ez az Apetite for Destruction, Rock van Baby!

A guvadt szemű zöld patkány legendás kitalálója hirdetéseket és dekorációkat készíttetett Roberttel, aki abban az időben- valószínűleg Big Daddy stílusától befolyásolva az általa Super Cartoonak nevezett stílust, melynek egyik leghíresebb motívumát az „Apetite For Distruction”-t mindenki ismeri, aki szereti a rock zenét, azon belül is a Guns N’ Rosest, hisz a zenekar egyik albumának borítóján is szerepelt.

Roth egyébként nem sokat nézett ki az Új mexikói hippisrácból- ahogy ő nevezte- ezért amikor Robt jelentkezett nála, hazaküldte, hogy másnapra rajzoljon  egy 64-es Plymouthot, és bele valami jó dögös szörnyet. "másnap visszajött, és bizony átkozottul jó volt a rajz amit hozott."- emlékezett vissza Big Daddy 

Von Duch , Ed Big Daddy Roth és Robt együtt turnézott kiállításokról kiállításokra, majdnem olyan sztárok voltak mint a filmes menők. Munkáin későbbiekben is látszik a kötődés az autóskultúrához, az underground képregényekhez, és a két másik művésszel együtt töltött időszak.

Persze az autózás is a mindennapi élete része volt egy roadsterrel nyomult a 60-as évek közepén, melyben 406-os Ford motor volt 4 sebességgel, és klubtársaival - az Albuquerque Hot Rod Club tagjaival- el kellett gondolkodnia hogyan tovább, különben saját bevallása szerint hamarosan a rácsok mögött kötött volna ki.

az egyik saját verda

Amikor Ed Roth stúdiója bezárt, Robert a ZAP Comics- hoz csatlakozott mely független művészek egy csoportja volt- itt alkotta meg az absztrakt módon megrajzolt anti hősét, Coochy Cooty-t, aki első ízben 1970-ben jelent meg képregény formájában, de Robert azóta is sokszor belecsempészi képeibe. A magazin szabados szájú szövegeket tartalmazott, sok társadalomkritikával, csípős humorral fűszerezve. Ez időtájt eldöntötte, hogy csak festményeire és a művészi továbbfejlődésre, koncentrál, nem vállal "reklámcélú" munkákat.

 Talán nem meglepő, hogy ez először igen soványan jövedelmezett, de aztán egyszer csak a munkássága anyagilag  legjövedelmezőbb időszaka köszöntött be.

ÖSSZEVONT SZEMÖLDÖK

A Super Cartoon képeiből 1979-ben egy komplett könyvet jelentetett meg The Lowbrow Art of Robt. Williams címmel.

A cím az ott használatos kifejezésre a Highbrow-ra utal, mely az adott mű által kiváltott csodálattal teli elragadtatott arckifejezést jelöli- míg Robert művészete a Lowbrow art az inkább a nagy átlagból kiváltott rosszalló, szkeptikus,összehúzott szemöldököt jelöli. Tehát nála egészen másképp fest egy kiállítás publikuma- ha minden papírforma szerint megy, akkor a népek szörnyülködnek egy sort.

Bár akkor ez még a művészben sem fogalmazódott meg, a kifejezés nem sokkal később egy egész műfajt takart, ami teljesen meg is felelt neki, hisz nem is akart semmilyen már létező vonulathoz tartozni munkáival.

Az sem zavarta, hogy képeinek nagy részét pornográfnak és az ifjúságra veszélyesnek minősítették többen.

Robert egyébként sem akart a megszokott módon szórakoztani,  hisz szerinte egy az útszélén heverő döglött sivatagi kutyát pont annyian néznek meg, mint száz Mona Lisát. Ezen vitázni lehet talán, de egyértelmű hogy a művész frappánsan kinyilatkoztatta hitvallását is.  :)

"A képek általában rendkívül színesek és rengeteg motívumot ötvöznek, amit az érdeklődő hosszabb ideig nyálazhatja át anélkül, hogy ne találna még valamit a képen." 

A Zombie Mystery Paintings Stílust a 80-as években fejlesztette ki és azonnal szerves részeivé váltak az akkoriban igen divatos punk Rock vonalnak, s bár megint csak nem lehetett egyetlen stílusirányzathoz sem kötni, ennek ellenére rendkívül népszerűek voltak a rövid elkészülési idejük dacára.

A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy várólistára kellett feliratkoznia annak, aki egy eredeti Williams festményt szeretett volna birtokolni, olyan nevek voltak a vásárlói között, mint a szomorú arcú Nicolas Cage vagy a már akkor is zseniális "nemcsakszépfiú" Leonardo Dicaprio.

Jó időbe telik, mire minden meg van vizsgálva a képen

Az évek során rengeteg könyvet jelentetett meg munkáival, együtt dolgozik „Lil Daddy” Roth-tal- igen Ed Roth fiáról Dennisről van szó- és megalapította a a Juxtapoz című művészeti magazint is.

Abban az időben már olyan sikeres volt, hogy egy alkalommal elvitte 30 festményét New Yorkba egy kiállításra eladni, de még mielőtt kinyitották volna a kapukat, már ott állt egyetlen kiállítható vagy eladható kép nélkül- mert elkapkodták az utolsó szálig. Ezután körbe kellett kordonozni a bejáratot, mert egy körülbelül kétezer fős tömeg verődött össze az épület előtt!
Manapság hosszú sorok állnak standja előtt, ha megjelenik valamilyen autó shown, akár egy aláírásért egy munkáiról szóló könyvre, vagy egy beszélgetésért autós témában, amelyet  folyamatosan figyelemmel kísér. Véleménye is van, szerinte egy igazi rod gyors és veszélyes: "ha csajozni akarsz, járj custommal, ha roddal nyomulsz, felejtsd el a csajokat!"
"Örömmel látom, hogy az 50-es évekkel ellentétben manapság mintha nagyobb respektje lenne egy hot rodnak- a rendőrségnek van elég dolga ahhoz, hogy elnézzék az esetleg hiányzó sárvédőket, viszont mintha értékelnék hogy egy fiatal srác időt pénzt és energiát áldoz egy rodra."

Coop borítója a Juxtapoz magazin elején 1995-ből

A ZAP magazin- csak felnőtteknek!

    Dokumentum  film is készült róla, „Robert Williams: Mr. Bitchin „ címmel melyet a los angeles-i művészetek múzeumában mutattak be- és ahhoz képest, hogy egy underground művészről van szó a premieren őrjöngő tömeg és a film levetítése után vastaps volt a reakció, pont mintha Tom Cruise éppen megint megmentette volna a világot valami rettenetes veszélytől, mondjuk egy robbanótöltet utolsó másodperce előtti hatástalanításával.

"Azt hiszem a hot rodok műtárgyak, hiszen részei a kultúrának-és a kultúra maga a művészet."

1964-ben egy Salvador Dali kiállítás láttán, amit  los angeles-i Városi Művészeti Galériáben rendeztek Williams megfogadta, hogy egyik nap

saját munkái is láthatók lesznek ugyanott.

2015-ben ugyanott Los Angelesben ez az álomvalóra is vált: Az Esztétika Szlengje című tárlat 2 hónap alatt több, mint 20 000 látogatót vonzott. A shownak saját katalógusa volt, és régebbi munkái között új szobrok és festmények is szerepeltek.

 51 éves pályafutása után egy késői elismerés egy olyan rendkívül tehetséges művésznek, aki sosem hagyta, hogy beskatulyázzák és mindig pontosan azt alkotta, amit akart.

Mr. Bichin egy pár éves képen