Don Yenko

MEET THE MEAN ONE

Éppen most elkezdett sorozatunkban a Muscle, leánykori nevükön Supercarokkal foglalkozunk. Első témánkkal főleg a Chevrolet rajongók kedvében járunk, amikor bemutatjuk Don Yenkot és az általa túltenyésztett Chevyket.

Donald „Don” Yenko 1927-ben született a Pennsylvaniában. Édesapja egy Durant Motors kereskedést üzemeltetett Bentleyville-ben, egészen a márka megszűnéséig.

Ekkor a papa átnyergelt a Chevrolet márkára, amivel valószínűleg nem tett rossz lóra, hiszen 1949-ben nyitott egy második kereskedést is Canonsburgben.

Aki ismeri Don munkásságát azt hihetné, hogy majd olyasmi formán folytatódik, mint például :” A fiatal Don már tini korában a műhely mögött szerelte saját maga által tuningolt versenyautóját”- vagy valami ilyesmi, de ő csak a 30-as éveiben csatlakozott tevékenyen a családi vállalkozásba.

Don addig inkább más dolgokkal volt elfoglalva, 16 évesen letette a pilóta jogosítványt, egyetemre járt a Penn State-re, szolgált a Légierőnél, autóversenyzett és remekül játszott jazz pianínón.

Don Yenko egy esősebb versenyén valamikor 1961-ben

Csak egy megérzés, de a felsoroltakból azt gondolnám, hogy a gyengébbik nem is erősen érdekelhette, mert a felsorolás kissé playboyosnak tűnik. Ha nem így volt, sorry, Don. :)

A tehetséges, és megszállott versenyző sikereit Corvetteken aratta, ám amikor a hatvanas évek elején egy bizonyos Mr. Shelby elkezdte a világra szabadítani mutáció útján veszélyesen gyorssá tett Cobráit, dacból született Mustangjait, így valamit tenni kellett, hogy az évek során kevésbé versenyképes Chevyk ismét parolit tudjanak nyújtani a Ford erőforrásokkal szerelt ellenfeleknek.

A Yenko Chevrolet már 1957 óta várta azokat a vásárlókat, akik spécizni akarták autójukat, nekik a cég szerelői a műhelyben be is szerelték a megrendelő által a showroomban kiválasztott alkatrészt. A kihívás megvolt, a lehetőség is, így nem csoda, hogy 1965-ben Don kihozta az első „szériában” gyártott Yenko autót, a Stingert.

Egy 1966-os Yenko Stinger

Minden autóversenyző tisztában van vele, hogy a súly a legnagyobb ellensége a kocsinak, így Don először a Chevrolet kisautóját- mely elvileg a VW bogár ellenfelének szánt a Chevrolet- a Corvairt kezdte el hergelni.

A boxer hathengeres kocsikat több verziós motorteljesítménnyel kínálta, melyek értékesítéséhez egy kereskedői hálózatot is igénybe vett, melynek például a Nickey Chevrolet is tagja volt.

Megkapó a lazaság a sikeresség tükrében hogy Yenko a légterelő kittet például az ebédre rendelt pizza kartondobozaiból modellezte ki.  J A Stingernek keresztelt Yenko Corvairek a csúcsot jelentő Stage IV verzióban 240 lóerőt teljesítettek. Talán a kartondoboz ihlette kit lehet megmosolyogtató is, de az erős motorokhoz sok opció is elérhető volt, mely, mint például erősített ültetett futómű, direktebb kormányzás, és diffizár is. A Stage III-tól már módosított hűtés, polírozott szívócsatornák, kovácsolt dugattyúk és 10,5-ös sűrítés járt. Ez 220 lóerőhöz volt elég és a brosúra szerint erősen ajánlott volt versenycélokra.

MEET THE CAMARO

1967 aztán egy új lehetőséget hozott Yenko számára- az újonnan megjelent Camarot. Itt már volt lehetőség a remekbeszabott V8-as motorok használatára- melynek nem is kimondottan tuningolt darabok voltak, hanem egyszerűen azok a motorok, amiket a GM-nél alkalmazott 400 ci- ben meghatározott Midsize szabályozás miatt nem szereltek a Pony vagy Midsize autókba.

Egy 68-as Camaro mellet ahol az Atlas felniket
reklámozzák. Bal oldalt maga a "Don"

Így épültek a sosemvolt 427 ci-s izom Camarok, amiket egy ideig motor nélkül, ám de erősített felfüggesztéssel, rövid 4:10-es végáttétellel és 4 sebességes kéziváltóval érkeztek Canonsburgbe, ahogy aztán jöhettek a 7 literes Corvette motorok és a diákok által 5 dollárért felragasztott egyedi rally csíkozás…

1967 –ben 107 kemény arc óhajtott  a Super Camarok-ból, míg 68-ban 65 megrendelés érkezett. igaz ebben az évben már könnyebb dolga volt Yenkonak, hisz egyenesen a gyárból kaphatta a készre szerelt COPO Camarokat, melyekre nem vonatkozott a limit, hisz kereskedői különleges rendelésről volt szó.

Egy 1968-as Brosúra borítója

Pontosan  nem lehet tudni, ki volt az az elvetemült, aki először tette bele a Corvette akár 450 lóerős motorját a Camaroba, egyesek szerint Dick Harrel, aki később Yenkonál dolgozott, de lehetett a szintén Chevy kereskedő Dana is, bár talán sosem tudjuk meg… a Yenko Camaro már mindenképpen legenda. Még azok is találkozhattak Yenko Camaroval, akik inkább csak a Fast and Furious lévén jutnak autós szellemi táplálékhoz. A sikersorozat második részében a HEMI Challenger mellett egy Yenko Camaro volt az egyik igazi detroit-i „gyilkos” akivel tudták a kisfiúk is, hogy nem lehet csak úgy szórakozni. Igaz, a filmes kocsi csupán egy „klón” volt, de megjátszottak rajta mindent, amit kellett, egy 425 lóerős 7 literes motort építettek bele és a csíkozást is megkapta, hogy aztán emlékeim szerint egy hajóra zuhanjon.

A GM által nyújtott COPO opció tulajdonképpen azt jelentette, hogy bármit lehetett, ami rendelkezése állt, szabadon garázdálkodhatott a gyár által valaha kitalált spéci összetevők közül, ráadásul így a kocsik megkaphatták a teljesen normális garanciát is. 1969 aztán egy új típust hozott, a személyes kedvencemet az akkori Chevroletek közül, a Chevelle-t. A középkategóriás kupé éppen egy évvel azelőtt kapta meg szuperszexi,  „hosszú motorháztető, rövid csomagtartó” karosszériáját. Ebből 99 darab készült, de van ritkább Yenko kocsi is, hisz kis számban kés alá került pár Nova és Corvette is- melyek azonban nem COPO autók voltak.

Nos, el lehet képzelni, hogy a kompakt Nova a rettenetes 427-es motorral bárkit azonnal megmért, hogy műmájer-e vagy igazi tökös gyerek. Valószínűleg a legtöbbet eleve versenycélokra vásárolták az elkészült 37 darabból. Sok mindent nem

Ez volna a félmilliós Nova 427. Dollárban, természetesen.

is kellett csinálniuk, hisz a kocsi alacsony 11 másodperces időket futott a negyed mérföldön és mindössze 5 másodpercet kért türelmetlen tulajdonosától a 96 km/ órához. Jelzem ezt a mai mértékkel  használhatatlan gumikon.Sokat mond el az a tény is, hogy egy ilyen autó manapság 400-500 ezer dollár ér. Ehhez képest egy Yenko Deuce LT1 Nova kimondottan akciós a maga 100- 120 ezer dolláros árával.

Biztosítás- biztonság

Ezt gondolhatták sokan, de egy izomautóval könnyen lehetett elég nagyot esni, mert bár a holdat meghódították az Amerikaiak, egy tisztességes féket, vagy egy a motor teljesítményéhez elégséges futóművet csak bajosan tudtak kitalálni. Rendben, nem tudhatjuk mi történt akkor ott a holdraszálláskor,  beszélnek

1969-es COPO Camarok várakoznak Yenko telepén. A mezőn.

 ezt- meg beszélnek azt,mondjuk elővették a csúcstechnikát a srácok amit nem alkalmaztak a gépjármű fékberendezéseinek tervezésekor.

Lényeg, hogy a biztosító társaságok büntető tarifákkal akarták visszaszorítani az izomautók rajongóit, ezért Yenko

Komolyabbnak mondható szállítmány

a Novát 1970-ben az LT1 jelzésű kis blokkal árulta, melyek micsoda maglepetés, még mindig átkozottul gyorsak voltak. A kisebb súlya a 350 ci.-s motornak és a még mindig rendelkezésre álló 360 lóerő nem véletlenül kapta a Yenko Deuce nevet. Ez az új Z28-as Camaro és LT1 Corvette motorja volt egyébként, a kocsik kaptak menő dekorokat, emblémákat és egy két kiegészítőt is a belső térben. Ezekben az időkben már feltűntek a fejtámlákba varrt  sYc betű kombináció is, mely a Yenko Super Cars-t jelölte. A 175 darab Deuce-ből az utolsó 50-et egyébként a Hurst cégnél szerelték össze. Volt még érdekesség, a kompakt autókba szentül hívő Yenko aztán a  Bort Performace-al karöltve beturbózta a Chevy Vegát és kihoztak 155 lóerőt a 2.3 literes Stinger II névre keresztelt kocsiból. A Környezetvédelmi Hivatal szabályozása miatt kénytelen volt a kocsikhoz külön odaadni a turbo feltöltőt. Nos, ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, talán csak talán azt, hogy ha könyv lenne, átlapoznám ezt a félelmetes Novákhoz és Camarókhoz képest eléggé unalmas részt.

 De van még érdekes fordulat a történetben, mert a

1969-es Chevelle 427 "L72"

Yenkonál Hondákhoz is (! ) lehetett tuning cuccokat venni. Akit érdekel, mik lehettek azok, nosza rajta keressen utána, én nem vagyok elég motivált a kérdésben.

TURBO Z

1981-ig sok érdekesség nem történt, a hetvenes évek plüssbe, díszesen ízléstelen sisakos, pajzsos emblémákba fojtotta  az autózást, így egészen 1981-ig kellett várni a következő és egyben utolsó próbálkozásig, melynek Turbo Z volt a neve és egy Z28-as Camarot takart,

A félelmetes 2.3 four banger turbo 

melynek teljesítményét egy Turbóval emelték.  Ez talán a legritkább Yenko kocsi, összesen 19 darab talált gazdára…

1982-ben Yenko eladta a céget, és bár én úgy gondolom, valamivel azért még előrukkolt volna az évek folyamán, nem volt rá lehetősége, mert 1987 március 5.-én lezuhant Cessna típusú repülőgépével a Nyugat virginia-i Yaeger Repülőtér kifutójától nem messze. Yenko tapasztalt pilóta volt valószínűleg technikai hiba okozhatta a balesetet, melynek során a gép majdnem függőlegesen csapódott a földbe- Yenko és 3 utasa a helyszínen életét vesztette.

Az eltelt évek során csak 1-2 gyenge próbálkozás volt a Yenko névvel piacra dobni autót, de egyik sem tudta a régi nagyblokkal szerelt legendák spirituszát felidézni - ami azért is lehet, mert a múltat nem lehet visszahozni…

Bár én mindenkinek azt ajánlom, hogy próbálja meg azért. Egy dögös Izomautó pont megfelelhet erre a célra.