A Brotherhood story

Superbird írásunkkal  kapcsolatban kerestem éppen képeket, mikor feltűnt egy Daytona, mely már korábbról is ismert volt számomra. Tudtam, hogy érdekes sztori húzódik meg mögötte, s így utánanéztem. Dögös autók mellet még egyéb nem mindennapi történetre bukkantam, melyben ezúttal nem is annyira csak a kocsikon van a hangsúly...

Szerencsére nagyon sok érdekes karaktert adott nekünk az Egyesült Államok motorizációjának fénykora. Legyenek azok művészek, szerelők, versenyzők de közülük is kiemelkedik egy férfi, mert olyan dolgot hozott létre tulajdonképpen spontán, amire sem előtte, sem utána nem volt példa. Ez a férfi “Big Willie” Robinson III volt, aki hitt abban, hogy az embereket közelebb hozzá egymáshoz a versenyzés.

LOUISIANA BLUES

Ebben az esetben a kiemelkedőt szó szerint, fizikális értelemben is lehet érteni, Big Willie ugyanis egy igazi óriás volt, 140 kilójához két méteres magasság tartozott, nos, a pali úgy festett, és olyan jószívű volt, mint  a Tom Hanks főszereplésével készült Halálsoron-ból John Coffey.( úgy ejtik, mint a kávét, de nem úgy írják)

A New Orleansban, Louisianaban született 1942-ben, a Louisiana State-ra járt, - akárcsak James Dean- majd átköltözött Kaliforniába, ahol a kalifornai Egyetemen fejezte be tanulmányait.

Big Willie Robinson III...

Gyerek és fiatalkorát az akkoriban szokásos faji előítéletektől terhes hétköznapok jellemezték. Külön mosdó feketéknek, külön tribün a versenypályákon, külön templom és minden ami akkoriban a délen természetes volt ha színes bőrű volt az ember.

Fiatalkori visszaemlékezéseiben azonban legnagyobb fájdalma mégis az volt, amikor még Louisianában egy történelem óra után a parkolóban 53-as épített Oldsmobile-ját megrongálva, kiszúrt abroncsokkal, betört fényszórókkal találta meg.

Az otthonról támogatott kaliforniai iskolai tanulmánynak azonban hamarosan vége szakadt: pénz nem érkezett már délről, ezért munkát vállalt egy autószerelő műhelyben.

 Ekkor vásárolta első versenykocsiját is, egy 57-es Oldsmobile-t, amivel rendszeresen részt vett gyorsulási versenyeken, egészen 1964-ig, mikor aztán megkapta behívóját. Két évig tartott a “Vietnam Tour” ahol egy különleges osztagban szolgált, 1966-ban visszatért Kaliforniába.

...aki valóban óriási volt!

Ott közben változott a világ, faji zavargások, a háború ellen és mellett voksolók összetűzései – melyek nem ritkán erőszakba torkolltak,- és egy teljesen más irányú, majdnem hogy kontrollálhatatlan gyorsulási verseny láz nehezítette meg a törvény embereinek dolgát.

A Street race versenyek, melyek természetesen illegálisan folytak kihívás elé állították a Los Angeles Police Departmen embereit mellyel alig tudtak mit  kezdeni.

Az akkoriban még Super, később Izomautóként ismert modellek, melyeket bárki meg tudott vásárolni, hot rodderek, motorosok, bogarasok, mind-mind versenyezni akartak, ebből rendszeresen következtek a  balhék és a balesetek.

Ebben a közegben Big Willie hamar ismertté vált, mert egyrészt remek szerelő volt, másrészt gyors pilóta, és olyan szervezői képességekkel rendelkezett, mellyel nem sokan.

TENNI KELL VALAMIT!

A legjobb formája idején 53 cm-es bicepsszel rendelkező óriás tiszteletet parancsoló méretével is feltűnést, keltett, de feltétlen megbecsülés övezte, mert mindent alárendelt annak, hogy a versenyzés útján a környék közösségét közelebb hozza egymáshoz, fajtól, nemtől, bőrszíntől függetlenül. Rövid időn belül a rend őreinek is feltűnt, hogy ahol Big Willie gyorsulási versenyeket rendez, azon a könyéken a bűnözési arány erősen csökkent!

Big Willie és felesége elválaszthatatlanok voltak

A kezdetben valószínűtlen feltételezés, miszerint a gyorsulási verseny lehet közösség építő is, valósággá vált. “ Ha kocsikról van szó és motorokról, akkor nem számít sem bőrszín, sem vallási hovatartozás.”- mondta Willie később egy interjúban.

1966 novemberében megalakították a National & International Brotherhood of Street Racers Inc.-t, mely nonprofit szervezetnek az elnöke maga Robinson volt, jobb keze pedig felesége Tomiko.

Még egy egyezséget is tető alá tudott hozni a rendőrség embereivel :  amíg gondoskodik róla, hogy versenyei által nyugalmasabb legyen a környék, addig a rendőrség szemet huny rendezvényei felett, sőt szerteágazó kapcsolatait igénybe véve, még lopott autókat is segített felkutatni.

Mr. King Daytona & Mrs. Queen Daytona

Ez azonban még nem volt minden, nem telt bele sok idő, és a rendőrök nem csak hogy segítettek lezárni a kívánt utcaszakaszokat, hanem még “magas sebességű tesztfutamokat “ is nyomtak bekapcsolt szirénákkal. Emellett még mentő is állt rendelkezésre esetleges sérülések ellátására.

RUN WHATCHA BRUNG!

Ez nagyjából annyit tesz, hogy versenyezz azzal amid van, és ezek a rendezvények tökéletesen be is töltötték ezen funkciójukat.  A tömeg óriási volt, esetenként 10.000 (!) látogató és 250 -300 autó állt rajthoz, de itt bármivel versenyezhetett az ember, még bringával és futva ( ! ) is meg lehetett tenni a negyed mérföldet. Bár utóbbi két mód izgalmai valószínűleg szűkebb keretek között mozoghattak. Talán ilyenkor kellett sör hozni.

Tomiko is aktívan versenyzett

A mérleg másik oldalán viszont ott volt az a tény is, hogy a környékbeli profi versenyzők is lekezdtek kijárni a Brotherhood által rendezett versenyekre, - a közeli Lions Drag Strip összes nagymenője kihozta versenyautóit! A profi liga is komolyan vette a versenyeket.

 Lényeg a verseny volt és a jó hangulat. Ha néha volt is csetepaté Big Willie azonnal lerendezte, egy ízben a tömeg előtt galléron ragadta a balhézókat, és ízes déli szavajárásával helyre tette őket, miközben azok megszégyenültek pislogták a földet maguk előtt.

Futótűzként terjedt a verseny híre, a szervezetnek egy időben 80.000 (!) tagja volt országszerte, ezért valami megoldást kellett találni, hogy továbbiakban életképes legyen a történet. Egy használható alternatívának tűnt a Terminal Island melyet évekig tartó keresgélés után 1974-ben tudtak a szervezők és önkénteseik birtokba venni.

A Brotherhood vezetősége

A Long Beach közelében fekvő volt katonai reptér megfelelő hosszúságú aszfaltcsíkkal rendelkezett, ahol a nagyobb teljesítményű gépek is biztonságosan tudtak versenyezni, és a hangzavar sem okozott problémát, hisz egy ipari területen helyezkedett el.

Egy ideig Big Willie a saját csomagtartójában hordozta magával az indításhoz szükséges “karácsonyfának” nevezett lámpasort és jelképes egy dollárt fizetett, hogy használhassák a közutakat, itt azonban már kiépített technika és Long Beachről hozott korlátok emelték a színvonalat. Lelátó is épült, de természetesen a költségek is emelkedtek, hisz havonta 1000 dollárt kellett fizetni a kikötői igazgatóságnak a terület használatáért. Szerencsére a pálya kezdettől fogva olyan jól látogatott volt, hogy a nevezési díj mindössze 10 dollár volt, de- ez is jól mutatja Big Willie szociális érzékenységét- tűzoltók, veteránok, rendőrök és a Big Brothers of America tagjai ingyen mehettek be.

 “Ez talán üzleti szempontból nem a legjobb - mondta egyszer Big Willie felesége, Tomiko- de a férjem így akarja! “ Még egy ügyvéd is tartozott az önkéntesek csapatához, aki pro bono intézte az esetleges jogi irányú feladatokat.

Irány a pálya, Mesterem

TELJES EGYETÉRTÉS

Hatalmas olvasztótégellyé vált a Brotherhood versenypályája, minden náció elfért egymás mellet. Jártak ide kőkemény motoros arcok, atlétatrikós latínók, veteránok, hajhálós színes bőrűek és fehérek, családok piknik kosárral, mindenki versenyzett mindennel, legyen az VW hippibusz, izomautó, Harley, hot rod, low rider,  lakóbusz, csőrös Mack, többször feltűnt Big Willie anyukája, Lula Mae Robinson is Cadillacjével!A pálya végén talán házi kukoricás sütit is osztott.

Ebből is látszik, hogy túl nagy szigor nem volt a kocsiátvételkor,- a jogosítvány bemutatása elég volt- de az nem is lett volna célszerű, hisz a lényeg pont az volt, hogy mindenki számára elérhető legyen a móka.

Az egész olyan volt, mint valami hatalmas népünnepély, melynek csak az volt a lényege, hogy a gyorsulási verseny által békét hozzon az emberek közé. Talán viccesen, vagy furcsán hangzik ez így, de működött, és a szervezők ezt halálosan komolyan is gondolták. Big Willie- akit először egy újságíró titulált így- szívesen fogadott chillis hagymás hot dogban is, de ha valaki nem állt ki ellene, akkor az óriás hangot adott véleményének, hogy akkor viszont nem is érdemli meg, hogy nyerjen. Később viszont adott lehetőséget a revansra is.

Big Willie szorosan együtt működött a rendőrséggel

KEITH BLACK HEMI

Big Willie abban az időben –csak úgy, mint felesége Tomiko – egy Keith Black által felépített 426-ci-s HEMI motoros Daytonát hajtott, melyek neve KING és QUEEN Daytona volt. Robinsoné piros volt, feleségéé pedig először zöld, majd pedig kék. Ez utóbbi volt egyben a vontató autó is, mellyel Willie kocsiját a versenyekre szállította, de ez nem jelentette azt, hogy a pár női tagja nem versenyzett volna aktívan.

 Ők ketten amúgy is elválaszthatatlanok voltak, még ha valami apróság kellett a boltból, oda is együtt mentek. Big Willie Daytonája egyébként feltűnik Monte Hellman filmjében a Two Lane Blacktop-ban is egy pár másodpercre, melynek főszereplője az énekes és dalszövegíró James Taylor és a Beach Boys egyik alapítótagja, Dennis Wilson- természetesen a betonkemény 55-ös nagy blokkos Chevy mellett.

A film pillanatképén jól látszanak a Brotherhood felvarrói is

A nyúlfarknyi filmszerep is segített, hogy a Brotherhood még ismertebb legyen, sajnos azonban a Brotherhood Dragrace Park veszélybe került, mert egy lehetséges építkezési területté vált, ahol ipari parkot akartak építeni, és nem úgy látszott, mintha akadna helyette B terv is.

Egy korabeli hirdetés az American Racing felnigyárnak

Big Willie még a polgármestert is megpróbálta meggyőzni, hogy a pálya léte segít abban, hogy az élet békésebb legyen Los Angelesben, előadásokat tartott, és remélte, hogy megkapja a polgármester, Richard Riordan támogatását, hogy országszerte nyithassak még több nagy városban Brotherhood pályákat. Tom Bradley  újságíró, aki 1977-ben riportot is készített Big Willieről és a Brotherhood Street Racersről később azt mondta, hogy soha olyan kitartó emberrel nem találkozott, mint a Robinson.

Tíz éven keresztül húzódott a dolog, többször be kellett zárni ideiglenesen a pályát, és egészen 1995-ig  a Street Racers tagjai több ízben elkeseredett próbálkozásokat indítottak, hogy a már régóta levegőben lógó terveket megváltoztassák, 
Sajnos azonban a döntő testület nem volt fogékony Big Willie érveléseire, és a helyzetet súlyosbította az is, hogy tulajdonképpen egész Los Angeles területén minden éjszaka illegális gyorsulási versenyek folytak, ahol a versenyzők több halálos kimenetelű balesetet okoztak. 
Így hát talán nem is csoda, hogy a vaskalapos bizottság hallani sem akart semmilyen gyorsulási versenyről. Majdhogynem boszorkányüldözéssé fajult a meghallgatás, úgyhogy végül több éves küzdelem egy konténer terminál épült az egykor olyan sok embernek kikapcsolódást jelentő területre.

Magazin címlap a kilencvenes évek elejéről

2007-ben aztán Tomiko elhunyt, melyet Big Willie sosem tudott megemészteni, ezután már sosem volt régi önmaga, bár még aktív próbált maradni, de időnként egyszerűbb volt tolókocsival közlekednie - többéves keringési zavar okozta betegsége végül 2012. május 19.-én halálához vezetett.

A Brotherhood tagjai a mai napig megpróbálják tovább vinni az a szellemi örökséget, amit a jólelkű óriás rájuk hagyott: a versenyzés tényleg összehozhatja az embereket, még olyankor is, amikor más próbálkozások kudarcot vallanak.

Tehát nekünk semmi más dolgunk nincs, mint hogy induljunk versenyezni, mert az JÓ!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonképpen ez volt az az autó, amit ilyen patinás -vagy leszakadt -állapotában megláttam: Big Willie utolsó Daytonája, mely ugyan elveszítette időközben Hemi motorját, és egy 440 ci-s RB blokkot kapott, de remek egészségnek örvend A Fordról levett jellegzetes Teardrops Scoopot nagyon szerette Big Willie, több autóján is volt ilyen.

Néhány kép a Terminal Island-i pályáról, háttérben a konténerek

jöhettek a menő izomautók...

 

...Big Willie- jobb oldalon :)- mindenkihez volt egy jó szava.

Funny Camaro- mindenhol konténerek

Hanyagul öltözött Firebird

Éjszakai verseny, az előtérben egy Brotherhood klubtag

...és egy korai C3-as Corvette, mögötte egy szemtelen kis Dodge Darttal

Ez itt pedig Robinson Superbirdesített műanyag karosszériás Barracudája, melyben már megszokott módon egy Keith Black által épített Hemi dühöngött. Itt a kocsi éppen csak elkészült, később rengeteg rendőrségi dekoráció mellett az elmaradhatatlan TOMIKO felirat is rákerült.

A Barracuda előtt Robinson 73-as szintén Daytonásított Chargere, melyet vontatásra és versenyzésre egyaránt használt, egészen a 90-es évekig.

gyufafej megvan?