Egy Beatnik bandita Háziállata

Vannak olyan legendás autós figurák, akiknek 

sikerült olyat alkotniuk életükben, amiről sokan csak álmodoznak.

A Little Jewel

Ed Roth autót épített, fényezett, pólókat árult, autói modelljeit ezerszámra vásárolták, motoros magazinja volt, filmekben működött közre, még akkor is sikeres volt, ha egy dagadt kidülledő szemű patkányt vetett papírra, hogy a saját ízlésére görbítse a világot.

 És eközben lehet, hogy mezítláb volt időnként…

Tom Wolfe „Kandírozott Mandarinzselé színű Áramvonal” című műve a pop kultúra egyik igen jelentős darabja, mely stílusával, és szövegvilágával megjelenésekor abszolút újdonságnak számított. A magyar fordítás néhol remekbeszabott, máskor mai szemmel kissé szokatlanul átültetett szövege mégis egy átható képet mutat az Egyesült Államok mindennapjaiból az 1960-as évek elejéről.

Az, hogy egy olyan autóépítő, mint Ed Roth helyet kapott benne, már eleve azt sugallja, hogy a hórihorgas férfi nem csak magasságával emelkedett ki a tömegből.Az akkoriban divatos Beatnik irányzatot keverte a számunkra már ismerősnek mondható autóépítési vonallal, és technikákkal, melyek akkoriban azonban bizonyos szempontból teljes újdonságnak számítottak.

VIGYÁZZ AZ UJJADRA!

 A Beverly Hillsben 1933-ban született német származású Ed már gyerekkorában is állandóan az autókkal foglalkozott és valamit mindig bütykölt is. 

Vagy rajzolta a kocsikat, vagy éppen fából faragta ki, szigorú édesapja legnagyobb bánatára, aki egyáltalán nem akarta, hogy fia kétkezi munkát végezzen, ne adj Isten megsérüljön közben. Ennek ellenére a langaléta srác  már a középiskolában átépítette első autóját, egy 33-as Fordot.

Az egyetem során mérnöknek tanult, hogy még közelebb kerülhessen a kocsikhoz, aztán a Los Angeles Timeshez került.

1951-ben vonult be a hadseregbe, ahol 4 évet töltött el innen, kitüntetéssel szerelt le.

A nemsokára családos- öt gyermeke volt- fiatalember munka után kezdett el autókkal foglalkozni, először egy dekor, vagy hajszálcsíkozás, aztán szép lassan jöttek a komolyabb munkák, és az első átépítések, míg végül a mellékállásból főállás lett. A Crazy Painers nevű műhelyt Tom Kelly-vel és Baron Croiserrel nyitotta meg, de együtt dolgozott több híres autóépítővel, mint Von Dutch, Robert Williams, vagy Dave Mann.

RONGYOK, CSÍKOK, AUTÓK

A Roth Studio 1959-ben nyílt meg Maywood-ban, ahol már a kreativitástól majd szétrobbanó Big Daddy pólókat tervezett és árult az autó showkon,  -különc pólók- melyek különböző vagány feliratokkal és ábrákkal színesítették a fiatalság lázadni akarását.

Ed műhelye ahol különböző munkálatokat vállalt

A vagány pólók hirdetése

Sikerét Ed azzal magyarázta, hogy olyanok voltak mint a tetoválások, de bármikor le lehetett őket venni, és persze ne feledjük el, hogy például Rat Fink az Anti Mickey egér és társai- Mr. Gasser, vagy Mothers Worry-   bármikor alkalmas volt arra,  hogy a nyárspolgárok felháborodjanak. 

Adalékként az „engem mindig kicsinálnak” és „Anyám Lebukott”-hoz hasonló feliratok csak ráfejeltek.

Rothra jellemző, hogy egy idő után megelégelte, hogy minden kiállításon tucatnyian kérdezik meg, hogy „Elnézést, Mr. Rothhoz van szerencsém?”- ezért alkarjára tetováltatta nevét, hogy „ne kelljen állandóan magyaráznom.”

Egyébként is elég keményvonalas nézeteket vallott, hívták Detroitba is tanácsadónak, de nem volt nagy véleménnyel a „nagyon helyes” srácokról, akik játszottak az agyaggal, de egy kocsit még sosem raktak össze.

Hasonlóképpen szkeptikusan figyelte abbéli igyekezetét a Hot Rod Szövetségnek, hogy kissé jobb színben tüntessék fel az idősebbek körében bizony szálkának számító autóépítést és a Hot Rodokat.

És hogy ez mennyire nem volt tréfa, arra több példa is volt, hisz olykor elég volt, hogy egy kisvárosból kizavarjanak valakit a rendőrök, ha épített autóval érkezett. Így járt „Büdös” Doug is, Roth jobbkeze egy ízben.

 A Tweety Pie

Ennek ellenére- vagy éppen pont ezért- Roth azt vallotta, hogy a srácok magasról letojnak mindent, egyszerűen csak rodozni akarnak és gyorsulási versenyekre járni, bosszantani az ősöket, mert egész egyszerűen ezek azok a dolgok, amik érdeklik őket, no meg a lányok, és a szülői  tekintélynek ehhez vajmi kevés köze van.

ŰRHAJÓRA FEL

Roth első jelentősebb munkája egy Ford sedan volt, a „Little Jewel.”Ez még majdhogy nem egy megszokott Rod volt, de kivitelezése már határozott show autó jelleget mutatott, valószínűleg ez volt az első Custom Rod főleg hogy üvegszálas karosszériát kapott. A következő, az Outlaw viszont már erősen túl mutatott ezen is, már ami a barokkos formákat és a hihetetlen színeket illeti. Ekkora már a magazinok címlapjainak állandó szereplői lettek autói.A következő munkái már az akkor éppen dühöngő space age láznak emelnek emléket.A legtöbbjük tudatosan szakított a normál autók fogalmával, Az Orbitron vagy a Road Agent apró kis űrhajónak tűnhet, melyeken csak a leszálláshoz szereltek kerekeket.

Road Agent

Üvegszállal dolgozott a legtöbb esetben mely akkoriban forradalminak számított, és minden évben kidobott egy-egy új show autót, amit a REVELL nevű cég aztán sorra kezdett el műanyag makettként árulni. 

Big Daddy

A makettek miatt még több helyre hívták Big Daddyt- mely nevet pont a modellcég akasztott Rothra- de, bár már igen jól keresett, mégsem tudott lemondani szokásairól. Ezek közül az egyik az volt, hogy ahol éppen elfáradt, ott állt meg kocsijával pihenni, egy ízben, amikor az indiana-i Terre Haute-ban járt fogta magát,  kiment a közeli kukoricatáblába éjszakára, végigfeküdt az ülésen, kidugta a lábait az ablakon, és durmolt egyet. Arra járt azonban egy srác, aki felismerte a „híres autóépítőt” és le is fotózta, ahogy ott hever a szokásos fehér pólójában, amiről szintén nem mondott le. A képet beküldte a Revellhez, hogy íme ,itt az Önök Custom királya akire olyan büszkék. Utólag Roth csak annyit fűzött hozzá,. Hogy igen jó gépe lehetett a srácnak, mert még a lábaim körül repkedő legyek is látszottak a felvételen. Több sem kellett, elkezdett frakkot és cilindert hordani, miközben túláradó nyájassággal „csókolgattam a mazsolák kezét.”

1 cent =32000 dollár

A Hórihorgas vagány készleteinek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az az adat, hogy 1963-ban a Revell cég minden egyes eladott makett után egy centet adott Rothnak, de év végére ez az összeg egy év alatt 32000 dollárra rúgott!

 De ebben az esetben sokkal több volt az alkotó számára egy szimpla figuránál a dagadt dülledő szemű patkány.

Amikor még Roth nem volt "túl szakállas"

„Amikor elkezdtem rajzolni először csak a rajz volt maga, mely segített hogy a saját világomat kialakítsam.Azt a világot, amiben a szülők a tanárok és a felelősségteljes személyek nem fértek bele.

SZALAD A KUPOLÁS ŰRSZEKÉR

A 60-as évek közepén Roth ismertsége a tetőfokára hágott, modellkészleteit az egész ország ismerte és vásárolta, szédült Customjai , mint például a hintófazonú Driud Princess a kiállítások abszolút sztárjai voltak.  Sztár volt ő is,és ez a már említett Tom Wolfe könyvben neki szentelt fejezet is igazolta,  az író Salvador Dalival húzott párhuzamot művészetének és személyiségének extravagáns mivoltában.

Az Orbitron restaurálása után

Még éppen szerencséje volt a Mexikóból megmentett Orbitronnak, melynek többek között az első fényszóró kiképzése volt a különlegessége.

A már említett Orbitronon például azért volt csak az egyik oldalt fényszóró, mert a „szimmetria eleve megszakad, amikor a vezető beül a kocsiba.” Viszont a másik oldalon eltolva három színes fényszóró is volt, melyek egy pontba  fókuszáltak-és ismét egy fehér fényt adtak ki. Mint mondjak, a srácok imádták az ilyesmit.

Érdekességképpen épített néhány trike-ot is, mint az American Beetle, a Mailbox, vagy a Rubber Ducky. Itt sem ragaszkodott a V8 –as erőforrásokhoz, használt Ford Big block-tól  kezdve Corsair 6 hengeres boxeren át, Harley V2-est is az építéseihez, sőt Honda erőforrást is alkalmazott.

A lényeg a nagybetűs ÉPÍTÉS volt. A motorozás egyébként annyira felkeltette a figyelmét, hogy egy időben sokat lógott néhány Hells Angels-es motoros arccal is, ebben az időben több festményt is készített zord motoros haverjairól.

A Mail Box

Tetézvén, egy magazint is elindított, Choppers címmel, mely 3 évet élt meg és kizárólag erősen átalakított motorokkal foglalkozott. Ez a fekete-fehér kiadvány volt talán az egyetlen bedőlt ötlete hosszú évek óta- pár szám után abbahagyta a deficites kiadvány készítését.

Ez éppen probléma lehetett, de volt nagyobb is.

Az egyik komoly bevételi forrását jelentő Revell  makett gyártó céggel való együttműködése véget ért. A balhészagú szakállas csibészek már igazán nem fértek bele egy játékgyártó cég simára borotvált, kisfiúkra kedvesen mosolygó arculatába, így elbúcsúztak a hórihorgas beatniktől.

Lost in Mexico

Roth egyik legjelentősebb autója az Orbitron évekig úgy szerepelt a custom rajongók aktájában, mint „elveszett.” Darryl Startbird még 1967-ben megvásárolta a kék rakétát 750 dollárért Roth-tól, pár évig megtartotta, majd eladta, de sem hogy pontosan mikor sem pedig hogy kinek nem tudta. Legközelebb a kocsi egy texasi Doktornál tűnt fel, aki autókat is gyűjtött, de egy másik projekt miatt eladta egy fickónak, aki viszont drogban utazott, kicsit hűsölt is, majd egy cimborája által a kocsi átkerült Mexikóba, ahol egy férfi vette meg aki a városka felvonulásaira- fieszták alkalmakor- használta integető kocsinak az érdekes építést. Sajnos őt 1991-ben egy utcai csetepaté során lelőtték, így az Orbitron az unokaöccséhez került egy raktárba, ami közvetlenül annak felnőtt filmekkel és könyvekkel foglalkozó üzlete mellett volt. Innen, Ciudad Juarez-ből sikerült a mostani tulajnak hosszas könyörgés árán megvennie, megküzdve az unokaöccs szentimentális ragaszkodásával, mely a szitává lőtt rokonhoz és  kocsijához fűzték.

LEGENDÁK ELADÓK

A volt Show és integető autó mexikói fellelésekor

Abban az időben olyan rosszul állt anyagilag, hogy el kellett adnia 15 építését, nem sokkal később rátalált a Mormon hit is, és visszavonult az egykor pont személye miatt pezsgő Custom világból.

Mondani sem kell, hogy ez a világ egyáltalán nem feledkezett meg Big Daddy-ről már 1977-ben megrendezésre került az első Ed Roth Reunion elnevezésű összejövetel.

Roth sokáig grafikusként dolgozott Knott’s Berry farmján, majd 1988-ban Utah állambeli Mantiba költözött negyedik feleségével, ahol ismét ihletet kapott, hogy építsen valamit.

Valószínűleg  ez volt az a pont, amikor már nem munkának, hanem tiszta hobbynak tudta ismét tekinteni az autózást, ekkor 1995-ben jöhetett a Beatnik Bandit II majd 2000-ben a Stealth-t mely egyben utolsó munkája is lett, hiszen 2001 április 4.-én a műtermében szívrohamot kapott és meghalt.

Az viszont tény, hogy a mai napig az egyik legjelentősebb és legérdekesebb alakja a Kustom Kulture-nak, stílusát mai napig sokat követik, kézzel, papírlapra rajzolt skiccei is több ezer dollárért cserélnek gazdát, és sorban restaurálják és mutatják be autóit és motorjait.

Rat Finkkel a Patkánnyal, aki meghozta a hírnevet

Vagy éppen azokat a bizonyos üvegkupolás űrhajócskáknak látszó tárgyakat, melyek kandírozott mandarinzselé színű hajszálcsíkokat húzva rajzottak egész életében feje köré.