A Rock and Roll hajnala

Azt sokan tudják, hogy az ötvenes évek nagyjából a Rock & Rollról szóltak az Egyesült Államokban.

Azt már kevesebben, hogy nem hivatalosan Bill Haley and the Comets "őrjítően pimasz" Rock Around the Clock című dala volt 1954 áprilisában az első mely ebben a stílusirányzatban megtöltötte a hangszórókat.
 Zeneügyileg most nem mennék bele vitába, mert erre volna több jelentkező is, korábbról akár,mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy ez most átkozottul idevaló:

És talán még kevesebbeknek jutott eszébe a párhuzam: Az Oldsmobile volt az a márka, mely ugyanebben az évben már szintén meghirdette a Rock and Roll korszakát.

LÉPÉSELŐNY

Méghozzá tette ezt úgy, hogy tulajdonképpen senki sem számított rá.

Az Oldsmobile akkoriban remek hírnévnek örvendett, bivalyerős, már 1949-ben bemutatott Rocket motojaival szerelt típusai  a versenypályákon is domborítottak, jó minőség jellemezte és csinosak is voltak.

Az akkoriban megszokott, és még pár évvel azelőttig elfogadott ponton karosszéria vonalait elméleti síkon az 1955-ös évben kellett volna lecserélnie a cégnek, a Pontiachoz és a Chevrolethez hasonlóan.

Az Oldsmobile-nél azonban hirtelen úgy döntöttek, hogy átugranak egy évet, és míg a többiek azon törik a fejüket, hogy hogy is kellene szépen a 54-es évet még kihúzni úgy, hogy a már meglévőt újítgatják pár itt-ott elhelyezett díszléccel vagy módosított műszerórákkal. 

Az új modellcsalád, melynek kisebbik, könnyebb tagja volt a Super 88 egy sokkal szélesebb, alacsonyabb, és némiképp hosszabb kocsi, volt mint az előző évjárat. Már kapott kis hátsó szárnyakat előszeleként  az új vezérsík őrületnek, melynek keretében a következő években ezek szinte szó szerint az egekig szöktek, betöltve az amerikai vásárlók horizontját.

A szélvédőt a reklámokban is kihangsúlyozták

A legszembetűnőbb újdonság az volt, hogy míg a többi gyártó nem érezte szükségét az akkor igen divatos panoráma szélvédő alkalmazásának, mellyel akkoriban egyedül a két nagy prémium márka dicsekedhetett,- a Cadillac és a Buick- ezen a kocsin már ilyen volt, példátlan módon ebben az árkategóriában.

Ez már elég is lehetett volna ahhoz, hogy a vetélytársak 54-es típusait öregnek láttassa, de persze még mást is tartogattak az Olds mérnökei a tarsolyukban.

Az egész széria ki lett hegyezve a dizájnra, slussz volt a megfontolt, "Everydays People"-nek megfelel ez így a látásmódjának, az Oldsmobile-ok olyan dinamikusak voltak, mint Aretha Franklin "Won't Be Long" című dala.

Minden egyes porcikáján látszott, hogy gondosan meg lett tervezve, nem vittek semmit túlzásba, pontosan futott az első lökhárító felső vonala a hűtőráccsal, amit nem variáltak túl, egyszerű volt és tetszetős, viszont fölé terveztek egy az Amerikai kontinens ábrázoló emblémát-ez szintén újdonság volt ebben az évben.

Az akkoriban divatos kéttónusú fényezést majd minden esetben valamilyen díszléccel választották el, de itt még ezt is olyan elegánsan oldották meg, ahogy csak kevesen tudták.

Egyetlen lendületes vékony csík indult el az ajtó mögött ferdén lefelé, majd  a sárvédő alsó felénél hátra a lángcsóvát imitáló hátsó fényszórók felé. Ez az első sárvédőn található nyílegyenes párjával már eleve egy dinamikus külsőt kölcsönzött a kocsinak.

Szólhatott mondjuk  Joe Turner nótája is éppen a hangszóróból:

Akkoriban egyébként 2 és négy ajtós hardtop és szedán karosszériákat kínáltak, jobb napokra pedig a vászontetős verziót, érdekes módon kombi, vagy ahogy akkoriban nevezték Station Wagon nem volt Oldsmobile emblémával vásárolható.

Hogy ez egy belső konkurencia elkerülése miatt lehetett, vagy sem, nem tudni. Mindenesetre pár évvel később pont az Oldsmobile volt, aki kihozott például olyan elegáns és sikk kombikat, mint például az 57-es Super 88 Fiesta Hardtop Wagon, mely olyan külsővel rendelkezett, ami addig nem  volt megszokott. Nagyon látványosak és praktikusok voltak.

Ülve, vagy kalapban kellett nézegetni

BOTRÁNYOS! 

Custom Lounge Interiors

A csoda folytatódott a beltérben is:

Egy tökéletesen szimmetrikus, krómmal és rozsdamentes panelekkel megkomponált Jukebox műszerfalát a többi gyártó csak enyhe szédüléses ,rosszulléttel fogadhatta, - meg vagyok róla győződve, hogy egy ilyen kocsiban ülve jobb eséllyel indulhatott bármilyen srác a csaj befűzésére mint  egy ehhez képest dögunalmas Pontiacban. (Tudjátok, a kocsik a nadrágtartóval. )

Az úgynevezett "Ultra Smart Functional" egységben az egyik oldalon a nagy sebességmérő volt két-két kis műszertől övezve, tükörképében pedig egy időmérő óra kapott helyet, melyet bordázott krómpanelekkel vettek körbe, hogy kiadja  a megfelelő átmérőt.

Gyönyörű részletek mindenhol

Középen a rádió kezelője alatt helyezkedett el a kesztyűtartó-és ha ez nem lett volna elég, a műszerfal teteje is követte az egységek  alakját- egy nagyon finom hullámvonalban futott. Lényeg a lényeg: rettenetesen ki volt minden találva, nem is titkoltan a hölgyek  szívét is meg akarták dobogtatni a részletekkel.

Persze itt mi azért is gyűlünk össze, hogy valamit megtudjunk a technikáról is. Nos, az alváz egy X merevítővel erősített darab volt,  melyre elől egy dupla lengőkaros csavarrugós futómű csatlakozott 11 collos átmérőjű dobfékekkel, hátul pedig az akkoriban -és később is - teljesen megszokott hosszlaprugós merev híd-mely viszont szintén átdolgozott volt  az új évre.

A Rocket motor ebben az évben egy 324 ci-s ( 5,3 literes) verzió volt, 8,25:1-hez sűrítéssel,- az előző év még 303 ci-vel és 8,0:1 sűrítéssel indított. Quadrajet Carter vagy Rochester karburátorral szerelték így a motor  és 185 lóerőt   adott le 4000 -es fordulaton. A hengerfejek 1,75-ös szívó és 1,44-es kipufogószelepekkel rendelkeztek.
Ez az év áramlástanilag jobb szívócsatornákat, és gazdaságosabb működést segítő gyújtást hozott az akkor még kimondottan fiatal tervezésű motornak.
Duma ide, oda, a Rocket motoros versenyautók a Nascar szériában 11 győzelmet arattak!

Rocket motor olajfürdős légszűrővel

 4 speed !

Ami nem volt magától értetődő az ötvenes években, nem csak a külső volt új, hanem különböző fejlesztéseket is, eszközöltek a kocsin: a megszokottól eltérően az -egy 3 sebességes manuális váltó mellett-  az Oldsmobile egy 4 (!) sebességes Super Drive Hydramatic automata váltót kapott. Manapság ez már persze roppant kevésnek tűnhet, ám akkoriban igazán extra dolognak számított, a legtöbb automata váltós kocsi gazdájának meg kellett elégednie 3 vagy rosszabb esetben 2 fokozattal. ( A Super négyes váltó egyébként manapság őrjöngő Greenpeace aktivisták támadásának tette volna ki az Oldsmobile-t, ugyanis az ATF helyett bálnaolajjal volt feltöltve a sebességváltó. Ehhez képest szerintem már nem is olyan érdekes tény, hogy nem volt rajta P -park- állás. )

Mellesleg olyan jól működött, hogy több cég is lemásolta a következő években, mint például a Nash, a Ford, vagy a Rolls Royce...

Új volt a klímarendszer is, amire szintén büszkék lehettek, erről egy pazar kis ábra itt látható jobb oldalon. Ugye, milyen zseniális? Szinte érzem a hűvös fuvallatot. :)

A REKORDER 

Ez idáig remekül hangzik,  nemcsak a külcsin volt remek, hanem a belbecs is 10 000 mérföldes "Economy -Comparison-Run"mely egy maratoni teszt volt tulajdonképpen, mely során az adott távot alapul véve - vagy nagyjából egy évi futásteljesítményt egy gazdaságossági felmérést végeztek- melynek során kiderült, hogy az Olds divatos újdonsága nem csak sikk, hanem kimondottan megbízható, robusztus szerkezet- a költségek minimálisak

Extrák mint szervókormány és fék, elektromos ülés

voltak, és csak olyan dolgokra szorítkoztak, amik természetesnek mondhatók. A végszámla 5,20 dollár  volt ami már akkor sem volt nagy pénz egy " éves" autónál.

Még kisebb fogyasztásról is beszámoltak, - tegyük hozzá, ezeket a méréseket úgy végezték, hogy a könnyebb, 53- as karosszériába tették az optimalizált nyolchengerest.

Kis trükközés, de nem volt belőle botrány, ráadásul az adatok önmagukért beszéltek.

...és bizonyításként itt van egy újabb  nóta, hogy mekkora királyság volt egy Rocket 88 :) 

 Az F-88

Egyediek: mindössze egy  létezik az F-88-ból és egy hölgyből is.

Egyébként két vonalon is támadt a cég, hisz amellett, hogy a masszív felépítésről tettek tanúbizonyságot még kiadtak egy koncepció autót is. A gyönyörű, aranyra fényezett Roadster az F-88 nevet kapta,mely nem túl fantáziadús, és lehetne mondjuk valami rovarirtónak is az egyik titkos összetevője, valójában azonban egy cégen belüli kód, mely aztán a későbbiekben önálló típust jelöltek. Szerintem megérdemelt volna valami hangzatos nevet, abban az amerikaiak amúgy is elég erősek voltak mindig is, de akkoriban mindenki egyébként is a Sztratoszférába és a Holdra igyekezett, ahhoz pedig ugye tudományos nevű rakétákra volt szükség.  ( A kocsi munkaneve egyébként  XP-20 volt. Az sem jobb mint az előző. : ) Harley Earl és munkatársai- Bill Michell és Ken Pickering és Zora Duntov- az akkori szokástól eltérően  egy teljesen futurisztikus kocsi helyett olyat épített, mely simán beleillett az akkori formavilágba, de olyan kidolgozott részletek voltak, amik egyrészt fellelhetők voltak a széria kocsikon,  másrészt még sokkal kifinomultabbak azoknál voltak.

Jól alakultak az eladások is, a bizakodó gazdasági helyzetű Egyesült Államokban dübörgött a gépjárműpiac így nem is csoda, hogy például a 4 ajtós szedánból 111.326, a Deluxe Hardtop Holidayből 42,155, a Convertible változatból 6452 gördült le a gyártósorokról.

Az árak valamivel 2400 dollár felett kezdődtek.

Bárki kedvére tudta felextrázni a a Supereket, Deluxe fűtés hátsó szélvédő lefújóval 79, elektromos ülés 65, fékszervó 37, hydraulikus ablakemelők 165 és az újdonság Autronic Eye mely a fényszórókat kapcsolta automatikusan 45 dollárba került.

Csupán a muzsika végett megemlítem a Super Deluxe rádiót 129, és a hátsó hangszórót 14 dollárért.

18 különböző színben pompázhattak a 88-asok, és 65 (!) különböző kéttónusú variáció létezett, aki itt nem talált magának megfelelő színt, az tényleg komoly gondokkal küszködött. A belső tér 10 féle kárpitozással büszkélkedett.

Egyszóval felvértezve a Rock and Rollra remek választás volt egy 54-es Oldsmobile.

Mely talán tényleg beindította az rakétákat, és elindított egy új, menőbb, dögösebb korszakot.

Így hát a cikket is egy utolsó nótával zárom:

Youtube. A kezdetektől fogva. :)