BUICK Skylark
Gran Sport
1965-67
El tudjuk képzelni a jómódú fiatalembert, ahogy család limuzinjának hátsóüléséről elbambulva bámulja az elsuhanó tájat, miközben arra kellene választ adnia rövidesen, hogy melyik nagy múltú egyetemen óhajt
tovább tanulni, hogy a dinasztia elvárásainak megfeleljen?
tovább tanulni, hogy a dinasztia elvárásainak megfeleljen?
Ám őt sokkal jobban érdekli a Drive In előtt sorakozó dögös kupék, és a mellettük gondtalanul szórakozó fiatalok csoportja, aki éppen az esti gyorsulási mókára hangolnak éppen- szeretne ott lenni és bulizni-de sajnos azonban a krikett meccs sem várhat....1965
Nagyjából így érezhette magát a General Motors divíziója is, amikor Amerikát elkapta az izomautóláz és rövid időn belül térdre is kényszerítette.
A közvetlenül a Cadillac alatt elhelyezkedő márkától amit már alapítása óta a remek minőség és elegancia jellemzett igazán nem várt el senki egy dögös veszett erős sportmodellt- de miért pont ők szerettek volna kimaradni a marketing adta új piacról?
Tény viszont, hogy bár az első években mintha a leendő vásárlók sem tudtak volna kezdeni igazán semmit a ténnyel, hogy egy elegáns márka izomautókat gyárt.
Tény viszont, hogy bár az első években mintha a leendő vásárlók sem tudtak volna kezdeni igazán semmit a ténnyel, hogy egy elegáns márka izomautókat gyárt.
 |
| Son of Gun. -Állt egy másik 65-ös reklámban. Elég agresszív, nemdebár? |
Nem, ezt nem hagyhatták, még akkor sem, ha a General Motorson belül volt több márka is, - például Pontiac vagy Chevrolet- amik elvileg jobban passzoltak volna ilyen modellek bemutatásához.
A csodás soros nyolcas motor után 1953-ban bemutatkozott a fantasztikus Nailhead V8 , -mely apró szelepeiről kapta nevét- és mely 1959 -re némi köbincs növelés után már 6.6 litere volt, és 325 lóerőt teljesített. Tehát erős motor az lett volna, de sajnos egy megfelelően dögös karosszéria hiányzott hozzá.
Szerencsére a megoldás már a rajzlapokon volt az aprócska Pontiaccal és Oldsmobile-al közösen kifejlesztett Special helyett jött az új középkategóriás kocsi a Skylark. Erre a váltásra szükség is volt miután a kimondottan kompakt méretekkel rendelkező Specialt nem szerették a fiatalok- igen, öregesnek unalmasnak tartották.
 |
| Ez ugyan csak egy sima Skylark, de itt látszik a csodálatos hátsó fényszóró-mely csupán 1 évig maradhatott |
Szerencsére a Skylark nem csak tágasabb volt, hanem frissen is volt rajzolva -egyenes határozott vonalai pont az akkori idők követelmeinek felelt meg, és a kocsi követte a Full Size Electra formavilágát.
Ne felejtsük el, abban az időben évente jöttek ki az új formák, hamar kiment a divatból egy-egy irányzat.
Másrészt az új karosszéria alkalmas volt arra, hogy ha valakinek a cégnél eszébe jutott volna hogy beletegye a Buick akkor legnagyobb, már 425 ci-s ( 7 literes) nyolchengeresét könnyedén megtehette volna. Ez egyébként a Rivierát hajtotta meg normál esetben és bár befért volna fizikálisan, mégsem kerül Skylarkba.
Ne felejtsük el, abban az időben évente jöttek ki az új formák, hamar kiment a divatból egy-egy irányzat.
Másrészt az új karosszéria alkalmas volt arra, hogy ha valakinek a cégnél eszébe jutott volna hogy beletegye a Buick akkor legnagyobb, már 425 ci-s ( 7 literes) nyolchengeresét könnyedén megtehette volna. Ez egyébként a Rivierát hajtotta meg normál esetben és bár befért volna fizikálisan, mégsem kerül Skylarkba.
360 lóerővel.
 |
| Buick Nailhead Wildcat 445 - 325 Hp |
Maradt a kis jóindulattal megfelelő méretű 401 ci-s ( 6.6-os) Wildcat 445 jelzésű motor, melynek egy pluszos köbincsét nagyvonalúan elnézték, -ebből is látszik, hogy úriemberek készítették a Buickokat úriembereknek. ( A 445 jelölés egyébként a nyomatékot jelölte)
Gran Sport
1965 második felében mutatkozott be aztán a végeredmény is Gran Sport jelzéssel- franciás hangzást szerettek volna, igaz a Grand-ból kihagyták a D betűt...
A márkához méltóan a változtatások nem merültek ki egyszerű csillámpor szórással- alapoktól épült jobbra a kocsi.
A kupék is a kabrioletek alvázát kapta meg, mely bár nehezebb volt, mint a sima verzió, viszont jóval merevebb is. Alapáron járt a csinos emblémák és diszkrét csíkozás mellet egy 3 sebességes kézi váltó is, egy feszesebb futómű erősebb rugókkal és plusz stabilizátorokkal, erősített hátsóhíddal melyet speciális sziletezéssel szereltek össze és különböző áttételi aránnyal, melyek közül a legrövidebb a 3,73:1 volt. A Positraction diffizárat minden GS megkapta, melynek felára mindössze 253 dollár volt a sima Skylarkkal szemben, ám ezt lehetett természetesen fokozni is, például ha 4 sebességes váltót kért a vásárló, mindjárt 420 ha pedig a 2 (!) sebességes Super Turbine 300 automataváltót akkor több, mint 450 nehezen megkeresett dollár lett a különbség. Ennek ellenére ez utóbbi váltó volt a legtöbb GS-ben.
Kis Atombomba
A végeredmény valóban egy remek autó lett, mely meggyőző menetteljesítményeivel jó kezelhetőségével és nem utolsó sorban kiváló minőségével azonnal sok rajongót szerzett. Némely hirdetésben kis atombombának titulálták, mely talán nem volt teljesen helytálló ami a kocsi robbanékonyságát illeti, de szégyenkeznie sem kellet a kis Buicknak.
A korabeli tesztek sorra dicsérték Buickot még a fogyasztását is kiemelkedően gazdaságosnak minősítették.
Nem is csoda, hogy év végéig 15 780 darabot adtak el a 3149 dollár alapárú autóból. Akkor még nem sejthették, hogy a bemutatkozó év eladásai lesznek a legmagasabbak jó ideig.
1966
Ahogy ez most van akkoriban is a következő év egy kissé nagyobb karosszériát hozott, teltebb formákkal, és a Skylark megkapta a két oszlop közé bedöntött hátsó szélvédőt is, mint anyavállalaton belüli társai, a GTO és az Old 442.
Eltűnt viszont a csodamenő csíklámpa sor a hátuljáról, ami viszont elég kár volt, mert egyrészt kétségtelenül messziről ordított, hogy egy Buickot látunk, másrészt talán a legszebb részlete volt a kocsinak.
Helyét két kisebb lámpatest foglalta el, melyek között betét húzódott, - a csíklámpa sorsára jutott a már teljesen lapos "portholes" is, mely szintén egy tipikus Buick részlet volt, igaz, ez utóbbit egy kisebb rács azért pótolta az első kerék mögött a sárvédőben. Utóbbi búcsúztatására talán el is érkezett az idő hiszen a Portholes már az ötvenes évektől kezdve díszítették a Buickokat egy kis friss szellő nem árthatott.
Az erőforrás maradt az előző évi 401 cis Wildcat, azonban az új év egy spéci szívóteknőre szerelt kétkarburátoros opciót hozott melynek teljesítményét 340 lóerőben adta meg a gyár.
Még további áttételek várták a vásárlót, a hosszú pályázós 2,78:1 -től egészen a brutálrövid 4,30:1 -ig,mely szerény vélemény szerint a gyorsulási versenyek publikumát célozta meg. A fékek a Buicktól megszokott alumínium dobok voltak, azzal a változtatással, hogy ebben az évben hűtőbordás felületet kaptak.
 |
| Benne van a vízjel, de nem tudom kihagyni ezt a képet. |
A 325 lóerős standartmotorral a tesztelők adatai szerint egy 7,1 mp-es időt tudtak kiszedni a kocsiból 0- 60 mph-ra- ami nem is volt rossz alap.
És itt visszatérnék arra, hogy sajnos a mélyreható újítás ellenére, mégsem sikerült az előző év eladási adatait űberelni, 13 816 GS Skylark hagyta el a szerelőcsarnokokat, ebből mindössze alig több mint 2000 Convertible- melyek mostanra még ezen belül is ritkaságnak számítanak. Az 1966-os év volt az utolsó, amikor a Skylark típust külön jelölték- a 67-es évben ez elmaradt és egyszerűen Buick GS-nek hívták.
1967
Tenni kellet hát valamit, hogy az eladásokat gatyába rázzák, ezért a vezetőség arra jutott, hogy a GS modellek csáberejének növelésére piacra dobnak egy GS 340 jelzésű kocsit is.
 |
| GS 340. Gyerekjáték csupán? |
Ezt azoknak szerették volna kínálni, akik kívánták a sportos megjelenést és jó minőséget, de szívesen lemondtak pár lóerőről amikre esetleg egyébként sem volt szükségük.
Volt is minden, vörös Rally csík itt- ott és amott is, magasabb légbeömlő a motorháztetőn, sportacél felnik miegymás, sőt még egy Sport Pac nevű csomag, ami feszesebb gátlókat rugókat, és egy direktebb áttételű kormányművet tartalmazott. Két új szín is csatlakozott a kínálathoz, a platina és a fehér.
Ha a kedves vásárló nem ragaszkodott a hardtop kupé adta varázslathoz, akkor már 2959 dollárért hazavezethetett egy ilyen Junior izomautót fix B oszloppal.
Ha a kedves vásárló nem ragaszkodott a hardtop kupé adta varázslathoz, akkor már 2959 dollárért hazavezethetett egy ilyen Junior izomautót fix B oszloppal.
Tényleg csak a motor volt kisebb, természetesen a vékonyabb teljesítmény az árcédulán is mutatkozott. Mondjuk ha engem kérdeznek, eleve lebeszélem őket erről a projektről, mert ez az egyébként nem őrült ötlet akkor és ott egyszerűen nem működhetett...
 |
| Kis motor-kis kép. 340 GS |
Láss csodát, alig adtak el a GS 340-ből, összesen 3692 darab kelt el az 5.6 literes, 260 lóerős low budget variánsból- ezt nem nevezném diadalmenetnek. Pedig éppen nem volt ólomlábú, körülbelül 8 másodperc alatt volt a 96 mérföldön, és közepes 16-os időket szórt a 400 méteren. Jó, belátom, kevés ez még ahhoz, hogy bárki hanyatt vágja magát a stripen. Érdekes megemlíteni, hogy ezek az adatok nagyjából megegyeztek a 65_ös Skylark GS eredményeivel- itt is látszik, mennyire kiélezett volt a lóerőharc- egy két évvel későbbi kocsi már csak a futottak még kategóriába csúszhatott bele ugyanazon teljesítménnyel. Szerencsére volt itt más is ami sokkal izgalmasabb dolgokat tudott, mint a GS340 : a GS 400 ci-s erőforrása, mely egy új teljesen fejlesztésű motor volt.
Ennek a nyolchengeresnek semmi köze sem volt a meglehetősen koros Nailhead szériához: modern volt és átgondolt.
 |
| GS 400. Ilyen volt a Rivierában is. |
Kicsit hosszabb lökettel rendelkezett mint az előző motor, de ugyanolyan sűrítést produkált ( 10,25 ) másképp vezérelték a szelepeket, jóval könnyebb volt a modernebb öntési technológiának köszönhetően melynek eredményeképpen a tesztelők agilisabbnak tartották.( párhuzamosan kijött egy 430 ci-s variáns is ám az maradt a full sizeknek és a Rivierának a kiváltsága.)
Az egész gyönyörű szelepfedeleket kapott, és egy olyan műanyag légszűrőt, amit sem előtte, sem utána nem szereltek amerikai autóba-majdhogynem futurisztikusan hatott a motor tetején.
Ekkor már az erő elég volt arra is, hogy a sikeresebb Chevelle SS396-ost a negyed mérföldön sakkban tudja tartani: A Motor Trend magazin mérései szerint 6.6 mp kellet a 96 km/órához, és a 402 métert 15.20 alatt hagyta maga mögött egy 4 sebességes GS 3:36 -os, - tehát nem túl rövid- hátsó áttétellel. A Chevy ehhez 15,9 másodpercet vett igénybe úgy hogy a pálya végén 6 mph-val lassabb is volt. Szóval az új GS400 tudta amit kellett neki.
A GS 340 hez hasonlóan itt is 3 karosszéria variáns volt elérhető, alap volt az úgynevezett "thin pillar" -merev oszlopos- kupé aztán jött a hardtop kupé és a végén természetesen egy Convertible. A legtöbbet a hardtop karosszériából adták el.
Az előző évhez képest az autó alig változott külsejét tekintve, ám az új motor mellett végre megkapta a General Motors masszív TH 400-as jelzésű 3 sebességes automata váltóját, mely leváltotta a régi nem túl sportos működésű 300-ast.
Az egész gyönyörű szelepfedeleket kapott, és egy olyan műanyag légszűrőt, amit sem előtte, sem utána nem szereltek amerikai autóba-majdhogynem futurisztikusan hatott a motor tetején.
Ekkor már az erő elég volt arra is, hogy a sikeresebb Chevelle SS396-ost a negyed mérföldön sakkban tudja tartani: A Motor Trend magazin mérései szerint 6.6 mp kellet a 96 km/órához, és a 402 métert 15.20 alatt hagyta maga mögött egy 4 sebességes GS 3:36 -os, - tehát nem túl rövid- hátsó áttétellel. A Chevy ehhez 15,9 másodpercet vett igénybe úgy hogy a pálya végén 6 mph-val lassabb is volt. Szóval az új GS400 tudta amit kellett neki.
 |
| Nincs túljátszva, de a középkonzol megér egy misét |
Az előző évhez képest az autó alig változott külsejét tekintve, ám az új motor mellett végre megkapta a General Motors masszív TH 400-as jelzésű 3 sebességes automata váltóját, mely leváltotta a régi nem túl sportos működésű 300-ast.
Az 1967-es év mindennek dacára nagyon gyenge eladási adatokat hozott a Buick GS modelljeinek- ugyebár a Riviera is kapható volt ebben a sportos kivitelben.
Összesen alig több mint 14000 GS modell hagyta el a kereskedéseket, de egy igazi úriember nem adja csak úgy fel.
Amikor már éppen mindenki lemondott volna egy a Chevelle-éhez hasonló átütő sikerről az új 1968-as Skylark és utódjai ledobták sportzakójukat, és felvették boxkesztyűjüket - a következő években igazi aszfaltszaggatókat szabadítottak a vásárlókra és a konkurensekre.
 |
| Ruth is nyugodt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése