Hot Rod Történelem

HOT ROD HISTORY

Azt hogy hot rod, már a legtöbben hallották már akik egy kicsit is foglalkoztak az amerikai autózással és a hozzátartozó életformával. De hogy hogyan is alakult ki ez az egész stílus, miért is jó egy 60- 70 éves bódéba megpróbálni beletuszkolni 300-350-vagy még több – lóerőt, s közben a  esetleg tojni a fényezés milyenségére azt már kevesebben tudják…

A következő pár oldalon megpróbálunk bepillantást nyújtani ennek a szubkultúrának a főbb részeibe, s bár csak egy kis szeletét tudjuk érinteni, -hisz rendesen vastag könyvet lehetne róla írni- azért igyekszünk kiragadni a leglényegesebb témákat…

A kezdetek

Tulajdonképpen mióta van autózás, mindig voltak, akik valami egyedi közlekedési eszközt képzeltek el maguknak. Ez természetesen többnyire a gazdagabb réteg számára volt elérhető- a hétköznapi emberek nem tudtak egyet sem megfizetni a számtalan karosszériaépítő műhely közül. Ezek kész, gurulóképes alvázakra –melyből abban az időben minden gyár kínált variációkat- kész egyedi formákkal rendelkező autót kreáltak a megrendelő szája íze szerint.

Rövidesen  kialakul a túlmotorizáltság esete. Olds Rocket motor

Azonban a szélesebb réteg is spécizni szerette volna autóját, nem beszélve arról, hogy ahol két autó van, ott van verseny is. Ezt nemsokára felfedezték élelmes üzletemberek is, akik bontókat, és Speed Shopokat nyitottak, hogy kiszolgálják a kevésbé tehetősek egyre nagyobb piacát is.

Ho Rod Henry Speedshopja

Poor man’s choice

Természetesen a tömeggyártás generálta az, hogy egyre többek variáltak az autóikon, átvariálni, vagy akár lecsupaszítani. Először csak levenni a feleslegesnek ítélt tartozékokat, -akár lámpát is!- esetleg kárpitot, szélvédőt, mert persze a lehető legnagyobb sebesség elérése már akkor is fő szempont volt.

 A Ford sem gondolta, mivé fog fejlődni Flathead motorja

A vízválasztó 1932 volt, amikor a Ford először bevezette V8-as motorral szerelt modelljét, mely végre egy olcsó, könnyű, és -akkori viszonylatban –erős motorral rendelkező autó volt.

Innen már szinte magától értődő volt, hogy rövidesen valaki a még könnyebb A modell kaszniját ráhelyezze a 32-es  alvázára, mely viszont kész volt a V8 –as erőforrásra.. És akkor meg is kezdődött a mai napig tartó őrület.

G I’s toy!

Igazán jelentős fejlődést a második világháború után élt meg a hot rodozás, amikor a szerencsésebbek hazatérvén a frontról, kis pénzzel akartak kocsihoz jutni. Új nem mindig jöhetett számításba, ezért maradtak a tíz-tizenöt éves modellek. Hozzátartozik az is, hogy a halállal többször farkasszemet néző harcosok, -pl volt pilóták, - akik egyébként is igazi fenegyerekek voltak egy bizonyos fajta törvényen kívüliséget éreztek.

 Így kerülhettek a repülők elejére felfestett cápafogsorhoz hasonló díszítések sok hot rod-ra is, és a hátrafelé álló kipufogócsövek is erősen emlékeztetnek a vadászgépeken látható megoldásra.(innen ered a prémgalléros pilóta dzseki viselete is, mely a mai napig klasszikus ruhadarabja a roddereknek.)

1945 robbanásszerű érdeklődést hozott, az STCA 38 klubbot ölelt fel, de ezen kívül a Rusetta Timing Assn. ( RTA ) is két tucatot, míg kisebb egyesületek szintén jó pár továbbit. Ezek a szervezetek hivatalos méréseket végeztek a versenyeket, ahol akkoriban még legtöbbször egyesével indultak az autók különböző kategóriákban és természetesen  a rekordra mentek.

A kezdetleges módszerek, melyekkel átépítették autóikat, néha már súrolták jobb kalandfilmek folyamatos izgalmát.

Elég menő egyen kabátok klublogóval( azt hiszem éppen egyezkedés folyik)

 Bevett szokás volt például hogy a teljesen megváltozhatott, vagyis gyakorlatilag megszűnt padlólemezt egyszerűen furnér (!) lemezekkel pótolták –az úgy ahogy elvhez híven- melyen keresztül akadálymentesen tudod bejutni az utastérbe a leamputált, vagy csak sebtében összehegesztett kipufogórendszer.

Motor még sehol, de a pózolás már megy!

Továbbá élelmesék megvágták az alvázat, és az első traktust Z alakban hegesztették össze a hátuljával, amitől az utasfülke szinte „rábukott” a szabadon álló motorra. (Z-ing)

Hogy baj ne legyen, lett mindjárt 2x 4 -es csőleömlő mely krómozva integetett ki a rémült járókelőkre. Fő a biztonság, ezt már akkor is tudták, hisz régi már a mondás: „Loud Pipes Save Lives!”

1956-Buick Nailhead 3 karburátorral

A nem egyszer kalandos műszaki megoldások gyakorlatilag senkit sem zavartak, lényeg a minél kisebb súly és a minél nagyobb sebesség volt. A rend kékbe öltözött őrei már akkor sem tudták felhőtlen nyájassággal szemlélni a néha provizórikusnak mondható rodokat, és természetesen a vagánykodó srácokat.

 George Barris az akkori időkről: 

"Fiatalok voltunk, nem ittunk, nem dohányoztunk, semmi más nem érdekelt, csak az autók, és a lányok, akik bár a frászt kapták a kocsijainkban, remegtek, hogy velünk jöhessenek egy körre.”

Az ilyen filmek hozzátettek a rosszfiús imidzshez

Petersen Magazinja igazán beindította a dolgokat

Hogy mennyire nagy volt az érdeklődés az épített autók iránt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1948-ban egy   fiatalember, Robert E Petersen megjelentette a Hot Rod Magazine című újságot, mely elsőként nyomtatott formában is teret adott a rodoknak és customoknak. De ez nem volt elég, 1951-ben megalapította a National Hot Rod Association-t, aminek a Drag versenyek népszerűsítése volt a célja. Első nemzetközi versenyét  az NHRA 1955-ben rendezte a kansas-i Great Bendben.

Az Aranykor

Az ötvenes évek aztán végképp lendületet adott a fejlődésnek, az országszerte megrendezésre került autóshow-k mindenkihez eljuttatta az épített autók különlegességét, és olyan nevek, mint például Dean Moon, Edelbrock, Iskenderian, esetleg Clay Smith és természetesen George Barris olyan legendákká nőtték ki magukat, melyek különböző termékeikkel a mai napig szerves részeit képzik az amerikai autók kultúrájának. 

A legtöbbje a mai nagy neveknek saját magát képezte, csinált valamit a haverjának, amit látott annak a haverja, és akart egyet ő is, és így tovább.

Persze, gondolhatjuk, hogy ott, ahol sok fiatal srác rivalizál egymással, és ezt nem a sakktábla mellet teszik- esetleg a megyei betűzőversenyen- ott balhé is akad dögivel, ha meg még meg is fűszerezzük az egészet gyors és hangos kocsikkal- kész is a robbanékony elegy.

Ahol fát vágnak ott hullik a forgács ( 1950)

 A zűrös srácok természetesen országszerte gondoskodtak róla, hogy a tisztes polgárok egy része ferde szemmel nézzen rájuk, Erre persze Hollywood is ráugrott, több tucat másodkategóriás filmet forgattak a veszélyes versenyekről, hányaveti magatartásról, felelőtlen viselkedésről, síró lányokról akik mindent megbántak, és rosszalló tekintetű szülőkről, akik azért a méltó büntetés kiszabása után mégis megbocsájtottak csemetéjüknek. Hacsak nem éppen a "Pók" című filmről van szó, melyben sebezhetetlen óriáspókok számoltak le a rodder fiatalsággal és dőre életvitelével.

Érdekes párhuzam volt ez akkoriban, hisz több tízezres látogatottságú kiállítások és versenyek léteztek, azonban a másik oldalon ott volt a valós, vagy kitalált törvényen kívüli imázs.

Jimmy Dollar apukája első autójával valamikor az ötvenes években

Az átalakításoknál nagyon sok részletmegoldás származik a sós sivatagok versenypályáiról, -erről a témáról később bővebben is- ahol a végsebesség volt fő szempont, - tehát tető megvág = alacsonyabb légellenállás. Eltűnt a kilincs, a szellőzőkre- Louvres- egyszerűen a hőség miatt volt szükség.

Ezeket az elemeket rövid időn belül átvették azok is akik maximum a  gyorsétteremben  rendeléskor , a krumplijukkal kapcsolatban kerültek só közelébe, hisz roddal jártak, így könnyen tudták magukévá tenni a menő versenyautókon látott részleteket. 

Sóstó versenyautó a HRM címlapján

A  legkedveltebb modellek a Ford-tól jöttek, Chevy és társai inkább csak kiegészítették a kínálatot. Ennek oka az volt, hogy a Fordok könnyűek voltak,nagy darabszámban gyártották őket, és a Chevy-k például gyári soros hatos motorjukhoz alkalmas alvázuk nehezen fogadta be az erős V8-as erőforrásokat.

Ja, és még annyi: a roadsterek voltak az igazán menők, akkoriban úgy tartották, :”coupe’s are for chicken!”  És hogy miért lettek aztán később más karosszéria variánsok is elfogadottak? Nagyon egyszerű a válasz: a zsaruk a hangos roadsterekre figyeltek rettenetesen, ezért a rodderek elkezdtek kupé és szedán karosszériákat is használni, mert azok kevésbé voltak feltűnőek....

Jellemző volt a korra, hogy utóbbi két kasztni forma csak 1948-tól kapott engedélyt a versenyzésre- de például 4 ajtósok továbbra is kizárva maradtak. Mai szemmel hihetetlen, hogy például egy 1939-es Ford akkoriban nem is volt igazán elismert, mint rod, ezért aztán azok az évjáratok más irányba is indultak el, vad átépítésekként cruisoltak a lányokat stírölő sofőrjükkel az autósmozik környékén. Vágott tető, módosított hűtőrács, carson top,  ültetett futómű- ezek voltak a legfőbb ismérvei a későbbi évjáratoknak. Az évek során a favorit 29-31-es Ford modellek helyét a népszerűségi listán átvették a 32-34-es kocsik, melyek kicsit tágasabbak voltak, és finomabb vonalakkal rendelkeztek.

A Bogár. Egyesek tényleg minden feleslegeset leszereltek.

Itt már a csodás Chevy Small Block épült a rodba

A Ford és a Mercury nyolchengeresei nem sokáig voltak egyeduralkodók az ötvenesévek elején már sok gyár kínált Factory hot rod erőforrásokat gépkocsijaikba,  Buick Nailhead-je, vagy az Oldsmobile Rocket-ja ugyanúgy remek választás volt, mint esetleg a Cadillac  motorjai közül valamely. A széria autók meg növekedett méretei és súlya generálta a mind nagyobb és erősebb motorok fejlesztését is, és nem telt bele sok időbe a még pár évvel azelőtt kiemelkedő, 202 lóerős Olds Rocket motort eltaposta az elefánt- Chrysler 392-es HEMI hihetetlenül széles hengerfejeivel.
Természetesen a legtöbb esetben a motorok sem ekrülték el, hogy megtuningolják őket, tengelyek, spéci hengerfejek, szívóteknők, mechanikus injektorok, 2-3-4 vagy egy egész erdőnyi karburátor, főtengely meghajtott kompresszor- ezen sorok írójának abszolút jampiság bajnok kedvence.

Banzincsevej a pálya mellett

A Chevrolet egészen 1955-ig húzta a V8-as motor kérdését, akkor azonban olyat alkottak, mely a mai napig meghatározza a világ autózását…

A folyamatos fejlődés az ötvenes évek végén- hatvanas években sem állt meg, új trendek jöttek-mint pl a metalflake fényezés-és megjelentek az első műanyagból után gyártott karosszériák.

 Ezekből későbbiekben több cég megszámlálhatatlan variációt készített.Vicces, de már akkor sem volt feltétlenül egyszerű beszerezni egy megfelelő karosszériát.

Az első műanyag karosszériák egyike: 149,90 dollár volt az ára

A kiállításokkal, a magazinokkal és a médiában megjelenéssel az is velejárt, hogy  már nem csak C kategóriás filmek csibészeinek járműveként kaptak szerepet a rodok és customok, sztárok, mint James Dean, Zsa Zsa Gabor, Jayne Mansfield, vagy éppen a Király Elvis Presley  mind –mind tulajdonosai voltak egy , vagy több épített kocsinak.

A Mélypont

Ez a 60-as évek második felében kezdődött, amikor a gyárak, ontották magukból a botrányosan erős autókat. Sajnos pont a másik nagy kedvencek az Izomautók -akkor még Supercars néven- okozták, ráadásul a hippi mozgalom szemében kimondottan cikinek számított egy ilyen öreg roddal mászkálni. Magyarán a rodok egy kicsit kimentek a divatból.

Nagyjából így kell elképzelni egy show rodot

Pont a lényeget- a sebességet –lehetett probléma nélkül megvásárolni az Izomautók  által. Így nem volt annyira érdekes valami kivénhedt matuzsálemen szögelgetni, hisz már konyhakész volt minden kívánság szerint.

 Az ötvenes évek lázadó ifjúsága családot alapított, „megkomolyodott”, esetleg pocakot eresztett, és nem foglalkozott olyan dőre dolgokkal, mint egy régi Bádog Böske tuningolása.

Persze megmaradt egy szűk réteg, akik hűek maradtak önmagukhoz, és egy pár év múlva a hivatali mókuskereket lerázván nosztalgikus életérzésüket és felesleges energiájukat ismét a rodozásra fordították.

A hetvenes évek túl sok forradalmi dolgot nem hoztak, az evolúció csak az évtized végére hozott látványos változást, a trend először átment a show autók felé, megjelentek a modernizálás nevében  a kocka fényszórók és a vastag plüssbe fojtott belsők.
 Persze nem szabad megfeledkezni olyan művekről sem amik már kicsit nosztalgiázva tekintettek a rodokra, elég ha az 1973-as American Graffiti című filmre gondolunk, benne John Milner pisi sárga kupéjával, vagy a Kaliforniai Kölyök lángnyelves 34-esére.

Jófiúk

A "California Kid" nem kereste a bajt, de az rátalált

A Goodguys már a nyolcvanas években erőteljesen masírozott előre. Sajnos pont a fent említett pocakos idősödő benzinvérűek voltak azok, akik Street Rodjaikkal ejtőztek a találkozókon.

ÓH igen! ZZ Top kupé az Eliminator album borítójáról

 Ezekben az időkben a már megállapodott roddereknek hála több pénz mozgott a kocsik körül, mint valaha.

Az egyediség és minőség  nagy hangsúlyt kapott, de ezek mellett az egészséges rivalizálás is szerepet játszott. "Tudok én jobbat, mint a tiéd! "

Akkoriban Boyd Coddington és John Buttera élen jártak az új stílus kialakulásában, Boyd, aki szerelő volt a Disneynél a hetvenes évek végén szerezett nevet amikor előrukkolt pár igen jól sikerült, roddal, áttörését azonban az 1981-es Vern Luce kupé hozta meg számára.

Azért Foose is tudja, mit csinál: 2006 legszebb roadsterje

Az utolsó négyzetcentiméterig átgondolt formák és megoldások melyek gyújtópontjában a letisztultság volt, mely  egyesült az új technikai megoldásokkal, mint például a mart, víz vágott, vagy egy tömbből esztergált alumínium kiegészítők. Az innovatív módon készült alkatrészek még alapos  karosszériamunka is kísérte, eltüntették a kilógó zsanérokat, hegesztéseket, pontos illesztésekkel dolgoztak, így a végeredmény egy teljesen plasztikus, odáig sosem lehetséges külsőt eredményezett.

Kijelenthetjük, hogy ezeket a kocsikat a technikai fejlődés és az erős financiális háttér hozta életre.

Buterra ekkor már komplett futóműveket is állított össze így, több kocsiján teljes egészében száműzte a krómot, és kiváltotta alumíniummal, legyen szó felniről, fényszóróházról, hűtőrácsról,  szélvédőkeretről vagy akár visszapillantó tükörről. 

Ezekből a kocsikból már nem hiányzott a klímaberendezés, színezett üveg, elektromos ablak és még sok minden más kényelmi berendezés, mely korábban elképzelhetetlen lett volna egy igazi rodban. Persze, ezek a street rodok mások voltak, a divat is már irányba indult, kedvelt volt a dechroming- melynek során eltüntették a fényes díszítéseket- vagy pedig minimalizálták mennyiségüket. A motorok között is egyre több volt az Injektoros, mint például a Corvettek-ből ismert TPI, vagy esetleg a korabeli Mustangok HO erőforrásai. Polírozott Corvette hátsó felfüggesztések, 4 tárcsafék, független felfüggesztés,. fogasléces kormányművek- a Mustang II-é például pazar ilyen célra- mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a rodok TÉNYLEG jó autók legyenek. Persze, egyesek nevezhetik túl jó fésültnek is. Tény, hogy a hot rodok eredeti definíciója egy teljesítményorientált minimalista filozófiájú autó- elvileg roadster- és vannak akik ennyiben is szeretnék hagyni a kérdést. mindenki másnak ott vannak a street rodok.

Boyd Vern Luce kupéja- stílust teremtett

A Billet őrület idején közkedvelté váltak a pasztellszínek, és a néha már inkább furcsa, mint szép dekor minták és abszolút menőnek számított a szürke tweed belsőkárpit, melyben különböző mintákat is kreáltak. Sokszor előfordult, hogy modernebb stíluselemeket is beépítettek a kocsikba, hol több, hol kevesebb sikerrel. Kijelenteni, hogy az egész, még Boyd Coddington által 81-ben  a Verne Luce Coupeval elkezdődött hot rod építési elmélet rossz lenne természetesen erős túlzás, hisz igazi gyöngyszemek is születtek, melyek a mai napig bárhol megmutathatják magukat. Inkább csak arról van szó, hogy akkor is voltak jobb és rosszabb építők.

Mindenképpen tény azonban, hogy Boyd és Buttera meghatározta a hot rodok trendjének következő évtizedeit, és én úgy gondolom, ez mindenképpen nagy szó, még annak ellenére is, ha ez a vonulat per pillanat OUT is, a 2000-es évekig még magasabbra szárnyalt olyan autókkal, mint az Alumatube és társai.

A Régi iskola visszatér

Egy tipikus street rod építés- 46-os Mercury

A 90-es évek elején-közepén aztán a nagy öregeket fiatal hátrawaxolt hajú motoros csizmás srácok kezdték el méregetni. Összehasonlították a régi képeket, és azt, amit akkor láttak. Kipöcköltek egy Lucky-t , gúnyosan mosolyogva közölték, hogy köszi, ebből nem kérnek, és gyorsan hátat is fordítottak az akkori trendeknek.

Viszont az akkoriban még ismeretlen retro hullámot hívták életre, igaz, nem tudatosan. A kocsik mellé felvették azokat a külsőségeket is, mely az aranykor idejét jellemezték, kis, független klubbokat alakítottak, melyek sokszor csupán pár jó barátot takart, akik valakinek a hátsóudvarán reszelgették a vasat. A The Sinners, The Lords, vagy a The Shifters- utóbbiak egyébként egy nagyon komoly találkozót rendeznek minden évben Las Vegasban- kizárólag autentikus autóknak-mind az új nemzedék tagjai. 

Régi stílus szigorúan

Egy újságíró már egy évtizeddel ezelőtt gyorsan elnevezte az irányzatot Rat Rodoknak- mely ellen az elején még hevesen tiltakoztak a rodderek, ma már viszont sokan kimondottan  törekednek arra, hogy az autójuk minél esetlegesebb benyomást keltsen. Nem számít, ha horpad a tető, félig befejezett a kocsi, látszanak a tetőültetés után a varratok, lényeg, hogy a lehető legdurvább legyen az építés.

Persze, a rozsda létől színezett, elkorrodált aljú karosszériák nem összetévesztendőek a régi tradicionális építésekkel, melyek sokszor metálfényezéssel, polírozott szívósorokkal és kifinomult részletekkel szórakoztatják a szemlélődőt a legjobb 50-es 60-as évek ritmusában.

Pont mint anno: de ez a kép 2014-ben készült Pendine-ben

Európában a hot rodozás sokáig csak szórványos  dolog volt, még akkor is ha az amerikai autózás fellegvárának számító Svédországban már a hetvenes évek elején is jelent meg a témával foglalkozó magazin.

Megfigyelhető, hogy mennyire erősen jön fel például Németország, ahol 15 éve még sokszor stílus bizonytalan- utánfutó hátsólámpával szerelt, V6 –os- rodokat időközben felváltották a minőségi, világszintű autók. Mindezek mellett még a korábban említett old school irányzat fordulatszámát is  felvették,  mely már addig jutott, hogy tudnak évjárat megkötött, szigorúan a régi stílust visszaadó járművekkel találkozókat rendezni. Itt semmilyen dolog nem jut át a bejáraton, melyben olyan alkotóelemek vannak, melyek „túl újnak” minősülnek.

Mindenképpen megemlítendő a volt ellenlábas Japán működése is, hisz a volt császárság területén is jó néhány fiatal kívánta meg a győztesek autóit. Híven a büszke ősökhöz majdnem kizárólag csak radikális old school vasakkal nyomulnak, legyen az motor vagy autó. Nem is csoda, hogy már ki is alakul egy Japán stílus, mely egyébként önmagáért is beszél. /Elég ha csak arra gondolunk, hogy  Chicara Nagata világbajnok lett motorépítésben./

Old new High End


Az Egyesült Államokban pedig eközben olyan autóépítők, -szerintem művészek- bukkantak fel, mint például- csak hogy az ismertebbeket említsem- Rick Dore, vagy a Hollywood Hot Rods. Mindkét esetben új elemeket visznek autóikba, de tulajdonképpen a régi iskolát merik továbbgondolni.

A Brooklans Roadster

Nemcsak, hogy régi elemeket használnak fel idáig nem használt formában, hanem -jajj, de modern- fuzionálják is a különböző országokból gyökeredző elemeket, mint például azt a Hollywood -os fiúk tették a Brooklands Special esetében is, ahol, a 30-as évek angol sportkocsijainak részleteit csempészték bele roadsterjükbe.

Rick Dore még tovább merészkedik, Legutóbbi építésével, az Aquariussal mindent megmosott a Grand National Roadster Show-n, kreációjának hihetetlen vonalvezetése a Figoni & Falachi karosszéria műhely művészetét idézi.

Feleleveníti a méregdrága egyedi karosszériálás legszebb napjait, tökéletesen megkomponált formái olyan márkákat idéz fel, mint a Bugatti, Delehaye vagy a Duesenberg. 

A hihetetlen Aquarius

Mind amellett ha kell, kristálytiszta nosztalgia rodokat is épít anélkül, hogy azokat túlvariálná, azonban ügyelve a teljes harmóniára.
Mindamellett óriási, világszintű üzletté is nőtte ki  magát a hot rodozás, reality műsorokat forgatnak a témával kapcsolatban, és rendkívül sok pénz is van benne.

Rick Dore a nosztalgia pályán

Ennyit tehát arról, mi is egy hot rod. A múlt már megváltoztathatatlan, de arra törekszünk, hogy a jövőben legyen egy kis személyes darabunk.

A későbbiekben mutatjuk be majd a hot rodozás és autóépítés kiemelkedő alakjait....

Pendine Sands....tavalyi a kép, nem korabeli színezve....