RENT A RACER

Shelby GT350H 1966

Van az úgy, hogy az ember éppen távol van az otthonától, és esetleg a megszokott járművétől is, ilyenkor sok esetben az autó bérlés a megoldás. Persze néha a "megjelenésnek megfelelő" típus is jól jönne valami kis fehér doboz alakú gyösz helyett.
Manapság is lehet válogatni a prémium kocsik között, de a Herz autókölcsönző a 60-as években valami sokkal izgalmasabbat talált ki.

Itt még bukókeret nélkül-de hol van még a szombat

A Hertz Sports Car Club

Az ötlet 1958-ban valósult meg amikor a marketing stratégák kieszelték, hogy bizonyos vevőkörnek felkínálnak olyan típusokat is, melyekkel azok adott esetben a bérlő igényeit jobban kielégítik.

Nem kellett feltétlenül megelégedni valamilyen beige színű szedánnal, a HSCC kimondottan sportos, kétajtós és üléses autókat vitt be a kínálatba, mint például Triumph, Jaguar, vagy pedig a Chevrolet Corvette-je. Ezekkel mindenképpen előnyösebb benyomást lehetett tenni az üzleti partnerek előtt a golf club feljáróján.

Ritkán kiránduláshoz is használták, de állandóan feldőlt a kosár a pályán

A csúcsot mégis mondhatjuk, hogy 1966-ban érte el a program, amikor a Shelbyvel megállapodás született 1000 darab GT350 Hertzesítéséről- plusz két prototípusról melyeken a teszteket végezték el. Ez volt ugyanis az első olyan modell, amely konkrétan megegyezett egy olyan típussal, ami végigpofozott akkoriban mindenkit a versenypályákon. Na persze, "utcai " változat, elvileg, ugye....

Ha valaki most arra gondol, hogy ezekhez a csak kiemelt Hertz kölcsönzőkben elérhető kocsikhoz egy nehézkes procedúra után lehetett hozzájutni, akkor nagy a tévedés. Elég volt végiggurulni egy rutinpályán és már meg is kaphatta az ember a HSCC tagsági kártyáját. Utána már csak meg kellett a tagságit és a hitelkártyát lobogtatni az autókölcsönzőben, és mehetett is a balhé. Előrelátóbbak esetleg köthettek egy külön biztosítást is...

Persze azért kis zöldfülűeket nem engedtek csak úgy a Hertz Shelby volánja mögé- a biztonságot szívükön viselték a Hertz munkatársai-  25 év alatt szó sem lehetett semmiről, de aztán csak igazán 17 dollár kellett naponta vagy 70 dollár kellett egy hétre. 17 cent volt egy mérföld, ami annyit jelent, hogy körülbelül 4 centért végigdöröghettünk a negyed mérföldön, vagy kb 30 centért egy átlagos méretű körpályán. Előtte és utána pedig lehetett a közutakon rosszalkodni, ami szintén jó móka, ugye.

Akkor már az előző év GT350-es Mustangjai megalapozták a hírnevet, sorra nyerték a versenyeket, ki ne akart volna egy kompresszor feltöltött 306 lőerős utcára éppen csak visszaszelídített fastback volánja mögé kerülni?

Vagy kérdezhetném melyikünk ne szeretne most is akár?

Megint ravasz, Mr. Shelby

Shelbynek annyi remek húzása volt életében, amiből több, sokkal gyengébb teljesítményű ember is csodás karriert futhatott volna be. 

Az egyik például jelen esetben az volt, hogy miután a gyártókapacitása jóval meghaladta a megrendeléseit, -magyarán nem ment eléggé a bolt- bekopogtatott a Hertz autókölcsönzőhöz, hogy Shelby  GT350 Mustangokat vegyék fel az 1966-os évben a Sports Car Club kínálatukba.
Persze, ismervén Shelby természetét nem valószínű, hogy a küszöb alatt kúszott volna, be, inkább a hegyes csizmájával rájuk rúgta az ajtót- amúgy texas-i módra.

Ez volna  kérem a cukrozott alma piros

Váratlan módon  azzal érvelt, hogy a GT350-be még be-egész pontosan vissza- is lehet szerelni a hátsó ülést, így jóval praktikusabb, mint például a Corvette, melynél kevesebb ülés és kisebb hely a pakkoknak fogadta a bérlőt. Tehát még egyszer: Egy homologizált versenycélokra átépített autónak a praktikumával vette rá tárgyalófeleit, hogy meggyőzze őket.

Fordulatszámmérő 9000-ig, de bőven 7000 fölé is pörgött a 289 ci

A Hertz illetékesei kaptak is két prototípust tesztelésre, és miután már eleve jó ötletnek tartották egy névleges próba után rá is bólintottak, és megrendelték az 1000 darab autót.

Ez akkoriban azt jelentette, hogy a Shelby majd dupla annyi autót adott el, mint egyébként azt tette volna- a H Mustangokkal együtt összesen 2380 kocsit.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez vajon miért volt előnyös a kölcsönző számára, hisz az alacsony bérleti díjakból bizonyára nem tollasodtak meg.

Nos, imázs építésnek viszont remek volt, dübörögtek a reklámok, - szó szerint, vágtázó ménesként megjelenítve produktumot. Ha ez nem lett volna elég drámai hangvételű szövegek és újság és televízió hirdetések bombázták a lehetséges érdekelteket, mély, Marlboro érlelte hangú szpíker szövege közben egy fekete- arany csíkos Mustang száguldott a szemmel láthatóan végtelen aszfaltcsíkon, IGGGEN!- bele a naplementébe, ordító motorral.

Igazi kompresszor feltöltött Cowboy romantika, miközben a rekedtes hang :  „ Csupán 1000 darab létezik bérautóként a világon-és a Hertz-é mind! –emelkedik a fordulatszám és vérnyomás, magas oktánszámú benzin szagától mámoros  a gondolat, és ekkor még egy döfés: Hozd el Magadnak!”

Minden Hertz GT350 a Hertz-é. Logikus.

Az újságokban például a sportkocsi fanatikusokat támadták meg: „Miért kínálunk egy High Performance autót? Talán megfelelt volna egy flotta spécizett majdnem sportautó is, de mi úgy gondoljuk, hogy a mi üzletfeleink magát a Bajnokot érdemlik, és nem valami utánzatot!”

80 százaléka a kocsiknak a Hertz színeiben pompázott, Raven Black színben pompáztak arany csíkokkal, a több viszont a már Shelbytől megszokott kiszerelést kapták, de mindenhol az arany dekorokkal, és a jellegzetes GT350H felirattal. Sapphire Blue,Wimbledon White, Candy Apple Red, Ivy Green. 

Mindenképpen egy kimondottan ritka autóról beszélünk, a Shelby ritka, a Hertz GT350 még ritkább esetleg Ivy zöldben annál is, és ha kézi váltós- 4 gang Borg Warner T-10- akkor extrém ritka. kézi váltót ugyanis csupán 85 H Mustangba szereltek a többi a már szokásos 3 sebességes C4-es jelzésű automata váltót kapta.

Dinamikus üzletember vs. Hétvégi versenyző

Az eredeti koncepció az úgynevezett dinamikus üzletemberek kiszolgálása lett volna, mely egyébként tökéletesen működött is a korábbi emelt szintű típusokkal- azonban a Mustanggal kissé mellément a történet.

Sok vagány nem tudta kihagyni a low budget örömöket, kibérelték a kocsikat, majd pedig hétvégén el is vitték kocsikázni, pont úgy ahol egy Shelby Mustangot elképzeltek: a versenypályákra. Tulajdonképpen nem volt versenyhétvége, ahol a résztvevő között ne lett volna egy-két Hertz Mustang is!

Ettől néhányan kivetkőztek magukból: 306 kompresszoros lóerő

Hétfőnként aztán volt baj a kölcsönző műhelyeiben, el kellett tűntetni a rajtszám matricák nyomait, és javíthatták ki a fényezést azokon a helyeken, ahol John Doe behegesztette az NHRA követelményeinek természetesen tökéletesen megfelelő bukókeretet! Egyesek még odáig is elmerészkedtek pimaszságban, hogy kicsörlőzték a motort, és beépítettek helyette egy szintén 289 ci-s Challenger motort, csak mondjuk anyu 210 lóerős gyári erőforrását. 

Hogy a Törp kékre - de tényleg- fényezett Paxton kompresszort hogy imitálták aztán azt mondjuk nem tudom elképzelni. Mindenestre tény, hogy a kocsik esetleges leselejtezésekor ha más még nem, de a Hertz szerelői sok esetben eltávolították a kompresszorokat. Gondolom kellett valami kitámasztani a műhelyajtót.

Egy Car and Driver teszt során is kiemelték, hogy sohasem volt egyszerűbb egy Hi perfo autót birtokolni- ha átmenetileg is- a 10 és 50 mérfödes sebességet átölelő próbakör mely a felhatalmazáshoz juttathatott, már akkor is csupán tiszta formalitás volt. Azzal ugyanis maximum azt lehetett kideríteni, hogy életedben valaha vezettél e már autót. 
Az egyébként homologizációs modellen természetesen feleslegesnek ítélték a hátsó, eredetileg dísz, a Shelbynél funkcionáló légbeömlőt, a hátsó kerék előtt. 

Whimbledon white

Erről csak annyit mondtak, hogy ebben az esetben - közúti forgalomban- nincs szüksége a hátsó dobfékeknek extra hűtésre, így inkább csak olyan, mint egy nagy karosszérián kívüli hamutál. Ők még akkor valószínűleg nem sejlették, hogy az előre számítottnál jóval több jelentőséget kap a tény, hogy a hátsó fékeket valóban lehetett ily módon hűteni. Mondjuk ők mínusz fokokban , februárban tesztelték a kocsit, nem voltak előrelátóak....

De mitől olyan nagy szám egy GT350?

Nos Shelby nem csak annyit csinált a Mustanggal, hogy kicserélte plexire a fastback hátsó oldalrácsait: az előbb említett légbeömlők, a gyári legerősebb 4.7 literes motort 271 lóerőről 306 -utcai- vagy 335 lóerőre - verseny- emelték a Paxton kompresszor segítségével.

Megváltoztatott futómű geometria KONI gátlókkal, 11 collos Kelsey and Hayes belső hűtött tárcsafékek elől, 10x 3 collos dobfékek hátul, direktebb kormánymű, első hátsó stabilizátorok, sperres hátsóhíd, US Air Force stílusú  biztonsági övek.

A jó hangzásról egyedi leömlők és fojtásmentes dobok gondoskodtak.

Ez az Ivy zöld GT Floridába lett kiszállítva, azóta dokumentálva precízen

Az abban az évben a GT350-ben újdonságnak számító C4-es váltó sem teljesen gyári volt stall converterrel építették, és a Shelby Americannál úgy kalibrálták be,. hogy padlógáz esetén csak 5500-as fordulatszámon váltsa a következő sebességet. 

 Tesztelők úgy vélték, hogy egy ügyes sofőr esetében a kézi váltóval gyorsabb lehet az ember a negyed mérföldön, de egyébként a C4-es váltó minden igényt kielégít.

Itt arról tudósít a felirat, hogy használható fékje van a kocsinak.

Így az autó 6.5 mp alatt érte el a 96 km/órát, bár ehhez kapcsolódóan találtam alacsonyabb adatokat is, melyek szerint inkább közepes 5  másodpercet igényelt a kocsi ehhez a vágtához. Valószínűleg itt jöhet képbe a fent említett ügyesebb sofőr témája...
Meg lett ezenkívül említve, hogy csodák csodájára tisztességesen működik a fűtés, nyilván erre a Ford mérnökei lehettek büszkék, a Shelbynél csak egyszerűen nem szedték ki őket.Bár az is ügyes...
 Érdekesség még, hogy nem árt a biztonsági motorháztető stiftjeit ellenőrizni induláskor, mert miután a Shelbynél a zárómechanizmust eltávolították a súly miatt, így ha valami huncut kilopja őket, csúnyán arcon csaphatja magát a Mustang.

ÖNÁMÍTÁS?

Hogy mi is volt a lényege a Hertz GT Shelbyknek? Talán csak annyi, hogy néhány átlagember pár órára vagy napra megélhette álmait, amiket egyébként talán sosem lett volna módja. Megvalósíthatta őket  úgy, hogy közben csupán pár dollárjába került, szívhatta kis ideig a versenyek illatát,érezhette a száguldás mámorát, és könnyen lehetséges,  hogy élete végéig szóló élménnyel lehetett gazdagabb…

Igaz, csak egy bérelt álom, de akkor is egy álom!

A Magnum 500 kerék nem minden esetben de a menő matrica mindig látható volt a kocsikon

Ott a listán a tétel: egész valószínűtlen.