Pontiac Performance 1957
Sporthoz nem szokott az ember nadrágtartót felvenni, inkább valami kényelmeset, sportosat, mely viselet segíti a mozgásban.
Sajnos azonban a Pontiac az ötvenes években inkább az a nadrágtartós, középkorú imázzsal rendelkezett, mely egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy dicsfénybe burkolja a márkát- nem beszélve a magasabb eladási statisztikákról.
Az egyetlen megoldás az volt, hogy a versenypályán is bizonyítsanak a divízió autói.
És itt jött képben ismét egy ismerős név: Semon Emil "Bunkie" Knudsen.
A Pontiacok abban az időben igazi papa autónak számítottak, robosztusságukkal, tisztességes minőségükkel meg tudták győzni vásárlórétegüket, ez azonban nem volt elég.
 |
| Talán mókás a sok műanyag toll, de nem menő |
A forró 55-ös Chevy-k is robosztusak voltak, de amellet még dögösek is,- ez hiányzott a Pontiac-okból.
A helyzet olyan elszomorító volt, hogy a kocsikon végighúzódó krómcsíkot a kegyetlen nép sokszor nadrágtartónak csúfolta- utalva ezzel a tulajokra is.
Van abban némi igazság, hogy olyan autót ami öreges a
fiatalok nem vesznek, viszont fiatalos autót idősebbek is vásárolnak- ha másért nem akkor azért, hogy maguk is frissebb színben tűnjenek fel. Knudsen bizonyára tudta, hisz ezt például ő mondta.
1956 Júliusában aztán az éppen kinevezett Bunkie Knudsen azonnal eltávolítatta a kocsikról a "Silver Streaks" csíkokat- ez volt az első lépése a Pontiac márkát borító porréteget lefújja. (ez bizonyos szempontból pikáns volt, mert a hosszant futó díszléceket Knudsen apja, Big Bill vezette be 1935-ben. )
Valószínűleg itt még nem a márka arculatának fiatalítása volt a cél, hiszen Ab Jenkins, aki nagy névnek és igazi veteránnak számított a csúcs sebesség rekordok és a bonneville-i versenyek világában 1956-ban 73 (!) évesen egy 285 lóerős magas sűrítésű, négytorkú karburátorral egy 24 órás csúcsot, mely során 189 km/ órás átlagot ért el, és 2841 mérföldet tett meg! Fia, Marv szintén részt vett a csúcs felállításában, és később azt mondta , "Apám nélkül a Pontiac megmaradt volna nyugalmazott miniszterek autójának".
Ab Jenkins nem sokkal később szívrohamban elhunyt,- talán a Bonneville név lehetett egy kis megemlékezés is a Pontiac részéről...
Persze ennyiben nem maradhatott a dolog, ugyan a teljesítmény figyelemreméltó volt és bizonyította is, hogy azért egy Pontiac-ot korántsem kell azonnal az öregek otthonába küldeni, de a java csak ezután jött.
Knudsen és emberei célja az volt, hogy a márkát kiküldje a versenypályákra, és így egy kis rumlit csináljon körülötte.
 |
| A csúcs Bonneville |
Ezt egy elindított sportprogrammal óhajtotta kivitelezni. Az ötvenes évek egyébként is kicsit másképp viszonyult a versenysporthoz- egy győzelem a diadalmaskodó típusoknál azonnal lecsapódott a kasszák csilingelésénél is.
 |
| Egy Nascar futamon |
Természetesen Knudsen előtt is indultak Pontiacok versenyeken de az igazán átütő sikerek elmaradtak, akkoriban leginkább Junior Johnson tudta felkelteni a figyelmet azzal, hogy versenyautójával majd minden alkalommal fejre állt a Daytona-i homokos pályán.
FEJETLENSÉG
 |
| A Rochester karbikra csak egy eredeti légszűrő 5000 dollár! |
Bár ilyen történelmi volt a gyökere a Pontiacnak, és az évek során szebbnél szebb orrdíszeket kaptak a kocsik az indiánok inspirálta témában, Bunkie Knudsen ellentétben elődeivel nem tűzzel-vassal, de rendesen megritkította az indiánfejeket a kereskedések környékén- mintegy ezzel is mutatva, hogy szakít mindenfajta hagyománnyal. Sikert akart, még akkor is, ha mindent le kellett söpörnie az asztalról.
 |
| A tripla karburátoros motor csodálatos emblémája. |
Az agilis, hobbi szinten szintén versenyző akkor a General Motorson belül legfiatalabb divíziófőnök Knudsen mindössze 43 éves volt, és pontosan tudta, mire vágytak a fiatalabb vásárlók.Pontosan arra, amire ő is.
Maga mellé vett olyan neveket, mint a 41 éves Pete Estes, és az akkor 31 éves John Delorean- róluk a későbbiekben még sokat fogunk hallani, mert mindenben benne voltak, ami érdekes lehet amerikai autós témában....
Maga mellé vett olyan neveket, mint a 41 éves Pete Estes, és az akkor 31 éves John Delorean- róluk a későbbiekben még sokat fogunk hallani, mert mindenben benne voltak, ami érdekes lehet amerikai autós témában....
A típuselnevezésekhez nem nyúlt egyelőre, maradtak a Star Chief, Cheftain, és a Super Chief modellek, de 1957-ben csatlakozott hozzájuk a Bonneville típus is, mely egyértelműen a sós sivatag versenypályájára tett utalást.
 |
| A Bonneville 347 ci-s(5.7 literes ) befecskendezős motorja |
És még mennyire, hogy azt tette- a Full Size convertible egy 310 lóerős befecskendezős motort kapott, mellyel kiemelkedett a legtöbb hasonló kocsi közül, főleg, hogy mindössze 8,1 másodpercet kért a sprinthez 0-ról 96 km/órára.
Mindössze 630 darabot gyártottak belőle, de ez már elég volt, hogy felfigyeljenek: valami készül a wigwamokban.
Persze ott is voltak negatív felhangok,egyesek szerint Knudsen csak saját verseny iránti rajongását élte ki a Pontiac számlájára, ezek később csúnyán citromba haraphattak, mert rövid idő alatt a Pontiac a hatodik helyről felugrott a harmadikra ami az eladási statisztikákat illeti. csupán a Ford és a Chevrolet tudta megelőzni...
AMA baj
AMA baj
 |
| Cotton Owens Daytonában |
Az egyik ilyen Pontiac lovas Cotton Owens volt, akit megnyertek a Daytona 500-ra. Owens egy Ray Nichels által felspécizett kocsival állt rajthoz,és először tudott a verseny után felállni Pontiac kormánya mögül a dobogó legtetejére. (Győzelméért 4250 dollárt kapott.) Ő az elkövetkezendő években is sikeresen versenyzett a márkánál, egészen 1962-ig.
Ez azonban csak a bemelegítés volt 1957-ben, már az új filozófia jegyében John Zink egy Cheftainnal, mely a Pontiac belépőmodellje volt a repülő mérföldön futott egy 141,2 mph-s( 226 km/órás) csúcsot.
A kocsit normális körülmények között egy a két versenyző vezette volna- Jimmy Reese vagy Darel Dieringer- de ezúttal maga Zink ült a hatalmas kormánykerék mögé.
A kocsi egy alapmodell volt, mellőzött minden extrát ami súlyt okozott volna, egyedül a dogdish dísztárcsák voltak rajta- kivéve, ha éppen verseny volt, mert akkor azokat is lepattintották.
 |
| Hot Rod címlap: egy évvel azelőtt még elképzelhetetlen lett volna |
A mindhárom sebességet a kormányoszlopról lehetett kapcsolni, és még egy pár versenyülés sem volt a kocsiban, a széria padülésbe süppedve kellett nagyot menni a sofőrnek.legalább egy bukókeret volt az utastérben, igaz ezt sem bonyolították túl....
NASCAR MOTOR
Ilyen hangzatos neve volt a 347 ci-s 3 karburátorral felszerelt erőforrásnak, mely 10:1 sűrítéssel rendelkezett, és elvileg 317 lóerőt adott le 5200-as fordulatszámnál.
Ez a motor a Pontiac programban is megtalálható volt, 290 lóerővel Zink nyolchengerese viszont majdnem biztosan többet is tudott, hála egy McKeller vezérműtengelynek, és pár apróságnak, amit a Pontiac versenyrészlegéről beszerzett. Normál földi halandónak meg kellett elégednie 244 lóerővel, mely erőforrás mögé választhatta a Syncromesh manuális vagy az egyik automataváltót a kettő közül. ( Hydra -matic, vagy az ultra menő nevű Strato-Flight Hydra -matic-ot. Micsoda intergalaktikus utazásokat lehetett volna tenni egy ilyen váltóval szerelt Pontiac-al! A végtelenbe és tovább, hogy azt Buzz Lightyear örökbecsűjét idézzem... Szinte kár, hogy Észak Carolina és Texas ugyanazon a bolygón helyezkednek el.
A 347 ci-nél volt még egy kisebb motor is 316 ci-vel, de most nem az a lényeg, hogy mivel lehetett eljárni a boltba, hisz annak 205 lóereje is elégséges lehetett, hanem hogy mindössze egy év alatt milyen változásokat tudtak Knudsenék elérni a márkánál.
 |
| Valahol itt lehetett az az imakönyv |
Zink és csapata a szóban forgó versenyautón természetesen futóművön erősebb rugókat és lengéscsillapítókat használt, a fékek viszont dobok voltak körbe- ezek fejlesztése helyett csak egy imakönyvet tettek a kesztyűtartóba. Valószínűleg.
A sikereknek hála a családi autóként és az idősebb publikum márkájaként elhíresült Pontiac már 1957-ben a Hot Rod magazin címlapjára került- ez korábban gyakorlatilag elképzelhetetlen volt.
Jellemző módon, csak hogy lássuk, mekkora volt a teljesítmény iránti igény, a következő évben 1958-ban már egy 370 ci-befecskendezős motor volt a Bonneville-ben 300 lóerővel, a rákövetkező évben már jött a csodás 389ci-6.5 liter- majd pedig a 421 különböző változatai is.Ezzel a Pontiac egyértelműen megszabadult az öreges imázsától és sportos divíziójává vált a General Motorsnak.
Ne felejtsük el, hogy az imént említett 389 ci volt az ami segített egy olyan autó megépítésében ami egy egész generációt hozott létre és amely minden Izomautó ősatyjának is tekinthető- bár ez kissé pátoszos és elcsépelt, na mindegy, lényeg, hogy a legdögösebbek legdögösebbike, a GTO.
De ezt majd egy másik alkalommal vesézzük ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése