Cadillac V16 széria 1930-1940

A felső tízezerhez tartozni bizonyára igazán kellemes időtöltés.Nincs ez másként az autógyárak tekintetében sem főleg, ha olyan magas árfekvésű, luxusmárkáról van szó, mint a jónevű Cadillac.

Bár a General Motorshoz tartozott, 1927-ben az alsóbb osztály felé megnyitott La Salle  után  valami különlegeset akartak piacra dobni, mellyel a többi prémium márkát akarták megszorongatni.
Ehhez egy addig sosem látott motort kreáltak.
1930-tól a  Cadillac 16 hengeren játszotta az elegancia és kifinomultság finom dzsezz zenéjét, ahol a hangszereket a motor maga, a díszletet pedig a kis szériás karosszériák jelentették.

Csúcsratörés

Talán kicsit erős a párhuzam, de ha belegondolunk, hogy a VW tulajdonában van többek között a Bugatti is, akkor valahol érthető, hogy már a húszas években a General Motors mit a legnagyobb autógyártó  minden addiginál elegánsabb, előkelőbb sorozatot akart építeni a Cadillac divíziónak.

Fleetwood style hét személyes Town Brougham

A fő vetélytársakat a Packardot és a Duesenberget akarták elsősorban megszorongatni az új 16 hengeres motorokkal.

Bill Strickland a nagyfőnök 1927-ben adta ki a parancsot, hogy kezdjenek el fejleszteni egy teljesen új, minden addigi erőforrást felülmúló erőforrást.

Kétüléses kupé 

Strickland kívánsága volt, hogy sem feltöltő, sem 4 (!) sebességes váltó , sem pedig túl magas kompresszió nem jöhetett számításba.

A maximálisan lehetséges legfinomabb járást 16 henger segítségével óhajtotta elérni, hogy az akkoriban már 12 hengeres motorokkal kísérletező Lincolnt, Packardot és Pierce Arrow-ot azonnal megelőzze.

Titkos levelezés

Lawrence P. Fisher még 1925-ben felkérte a Marmornál dolgozó Owen Nackert, hogy vezesse a motorfejlesztő részleget. A fejlesztés meglepően nagy titokban folyt, többször 12 hengeresnek állították be az újdonságot és többször is arra utaltak, hogy valami busz, vagy haszonjármű motorról van szó. Nacker egyszerre dolgozott a 12 hengeres motoron is, felhasználva ugyanazokat a szerszámokat és gépeket, -így csak a legközelebbi mérnökök tudták csak hogy valójában mi is a projekt.

Limitált fordulat

Az akkori időkben a kohászati, hűtési és kenési rendszerek nem engedélyeztek egészséges keretek között 4000 fordulat/percnél sokkal többet, a nagy hengerűrtartalmú motorok voltak a megbízhatóbb megoldások, hátrányaik, mint a nagyobb súly és fogyasztás ellenére.

A 76.2 mm furattal és 101.2 mm lökettel rendelkező motor már 1200-as fordulatszámon 433 Nm forgatónyomatékot adott le.

1937-es Cadillac  katalógus

A kevésnek tűnő 175 lóerő is alacsonyan volt megadva, valóságban 200 lóerő körül mozgott a teljesítmény, de szükség is volt rá, mert a kocsik, melyeket meghajtott, általában 2500- 2700 kilogramm között mozogtak menetkészen.

A végeredmény egy 45 fokot záró, relatív-legalábbis akkori viszonylatban- kis hengerűrtartalmú 452 ci-s ( 7.4 literes) öntött alumínium blokkos motor volt, hengersoronként egy-egy karburátorral és vákuumtankkal.

A kovácsoltvas főtengelyes motort 5 gumiágyazott bakkal szerelték bele az éppen kívánt karosszériába, minden egyes alkatrészt centíroztak és grammoltak, hogy a lehető legfinomabb járást garantálják.

öntött alumínium blokk, hengersoronként egy karburátor

Érdekes részlet, hogy a motoroknál kimondottan odafigyeltek a külsőségekre is, mindenhol polírozott és fényezett alkatrészek, elrejtett kábelkorbács gondoskodott róla, hogy ha éppen a sofőr olajszintet ellenőriz, akkor is megfelelő legyen az autó megjelenéséhez a motortér.Ehhez hozzájárult a többször is alkalmazott áltűzfal, mely mögött elrejtették a különböző csöveket , és kábeleket.

Szinkrontánc

A pazar motorhoz más újdonság is járt, a Syncro -Mesh váltó már egy évvel korábban szinkronizált második és harmadik sebességet kapott. Remekül harmonizált a selymes járású motorral, melynek rettenetes, folyamatosan rendelkezésre álló nyomatéka szuverén módon mozgatta az autót.

Az első V16-os motorokat 1930 áprilisában kezdték el árusítani, de párhuzamosan a 12 hengeresek is kínálatban voltak.

Persze extrák már léteztek abban az időben is, volt például fűtés rendelhető, és rádió is-mely egyébként igen borsos felárral járt.Utóbbi technikailag még nem volt kiforrott, beszerelése macerás volt, teljesítménye pedig ...nos...meglehetősen átlagos.

1934-es Victoria Coupe-egy darab készült

Egy ilyen nagyon sokhengeres Cadillac 5-és 8 ezer dollár között volt megvásárolható- összehasonlításképpen egy Chevrolet már 600 dollár alatt hazavihető volt. 

A hölgy stílusából ítélve ő kevésbé modell, mint inkább tulajdonosa lehetett ennek a 7x gyártott kupénak

A csúcson a Town Sedanok álltak, melyek 9000 dollár körül voltak, de ezt pár apróság hozzárendelésével könnyedén át is lehetett lépni. Ezért már igen szép házat is lehetett kapni annak idején bizonyos környékeken.

a chicago-i autókiállításon debütált a 3 darabos Aero Coupe

Bár az alvázak tulajdonképpen megegyeztek a 8 hengeresekével, hosszabbak és nehezebbek is voltak azoknál, elől- hátul félelliptikus laprugókkal a kornak megfelelően, körben hidraulikus fékekkel.

A Cadillac akkoriban már gyártott 8 és 12 hengeres autókat, itt azonban a koncepció az volt, hogy a különleges motorhoz különleges autók is jártak. mondhatjuk, hogy mind egyedi volt, mert nagyon alacsony darabszámban készültek és rendkívül drágák voltak. Míg a kisebb variánsok teljesen szériaautók voltak a V16-os kocsikról ez nem volt egyértelműen elmondható.

A karosszériákat a Fisher és a Fleetwood kínálta, a pár éves pályafutás alatt több, mint 70 (!) kézzel épített forma volt lehetséges, melyek gyártási száma 0 és 438 között mozgott. Természetesen a kor nagy autóépítő mesterei is több Cadillacek karosszáltak újra, mint például a Sautchik, Vanden Plas, Pinin Farina is.

Igen, a nulla gyártási szám is stimmel, mert volt olyan variáns is, ami bár meg volt tervezve,  gyártható is  lehetett volna, de senki sem rendelt belőle végül. Ezen kívül volt két darabos és három darabos verzió is, mint például az 1933-as  5 személyes  Convertible Victoria.

1933

A katalógusokban szerepeltek egy darabból készült, vagy V alakú szélvédők különböző magassággal, ível és egyenes övvonalak, magasabb vagy laposabb motorháztetők, különböző ívű sárvédők- minden elérhető volt amit a jómódú vevő csak kívánt, a variációk mennyisége szinte zavarba ejtő volt.

1930 Special Phaeton hátsó műszerfal, sebességmérő és 8 napos időórával!

Aki még innen sem tudott választani, az rendelhetett guruló alvázat is, melyet aztán kedvenc autóépítő cégénél felöltöztethetett- ha ez megvolt, jöhetett a Color Book a megfelelő színmintákkal és a több mint 40 féle belső kárpit anyaggal.

Válságos kezdet

Az 1930-as év, amikor a szuperszéria debütált, nem volt kimondottan szerencsés időszak - a nagy gazdasági válság, rányomta bélyegét az autóeladásokra is-és persze azon kívül is tulajdonképpen mindenre.
 Mégis az első évben azonnal 2219 darabot értékesítettek belőlük- ha kicsit engedékenyebben nézzük, és hozzá számoljuk a 12 hengeres modelleket is, akkor már 9000 darabról beszélhetünk, ami igen szép példányszám egy ilyen prémium sorozatban.

Mindenképpen említést érdemel a Madame X sorozat,  melynek darabjait kimondottan szögletes , modern vonalú oldalablakairól lehet felismerni- micsoda név! Ezek  állítólag az 1929-es filmről kapták nevüket, melyet  eredetileg Alexandre Bisson írt. (a művet Magyarországon is bemutatták Névtelen Asszony címmel Bródy Miksa fordításában.)

Ha már film és kaland

Ez nem egy Cadillac prospektus

Kissé talán romantikusak az elképzeléseim, de szinte látom magam előtt, ahogy bankárok, filmszínészek mellett hallgatag, puhakalapos fickók is besétáltak kíséretükkel a szalonokba, hogy megrendeljék a legtöbb hengeres Cadillacjüket, melynek árát rejtett ajtók mögött megbúvó csehókban árusított whiskey eladásával óhajtották kiegyenlíteni. (mindenki a nagybőgőst és a szaxofonost keresi, de vigyázz Foghegy Charlie-val! ) :)

Az biztos, hogy a leghíresebb gengszter, Al Capone több másik mellett tulajdonosa volt egy 1930-as V16 Armored Imperial Sedannak.

Remélem , nem bánja

Mikor éppen Mr. Capone nem tudta használni az autót, mert éppen más elfoglaltsága támadt, a Pearl harbor-i támadás után Franklin D. Rooseveltet ezzel a kocsival szállították- éppen nem állt rendelkezésre megfelelő páncélozott kocsi- az elnök csak annyit fűzött hozzá: "Remélem, Mr. Capone nem bánja."

Gangszeréknél fontos adat lehetett, hogy míg a nehezebb modellek, körülbelül 130-135 km/ órás sebességre voltak képesek a könnyebbek megfutották a 160 km/órát is.

Fogyasztásról teljesen felesleges lenne írni, de egy adat van , mely 29,4 literes fogyasztásról számol be száz kilométeren.

Pinin Farina Boattail roadster

Stílusteremtő

A Cadillac-ek egyébként nagy hatással voltak az autógyártásra az egész világon, a speciál karosszériás autók bizonyos részletei pár éven belül már tetten érhetők voltak más országok márkáin is, mint például a Mercedesek egyes modelljein.

A későbbiekben elterjedt "Banjo style" kormányt is először ezekben a kocsikba szerelték: később sokféle verzióban gyártották, sőt, a mai napig megrendelhetők után gyártottként a hot rodok aftermarket piacán.

A legendás kormánykerék

1934 től már hivatalosan már csak a Fleetwood szállította a karosszériákat, melyeknek  stílusát az akkor éppen futó többi Cadillac modellhez igazították.

1937-ben minden kezdett megváltozni, a csodás 452-es erőforrást leváltották egy oldalszelepelt a V8-as motorból fejlesztett variánsra, mely ezúttal 135 fokot zárt, 7.1 literes hengerűrtartalmából 188 lóerőt merített. A 12 hengeresek gyártás teljesen beszüntették.

1937 Cadillac V16 Dual Cowl Custom Sport Phaeton

Az egyszerűbb motorokkal lényegesen olcsóbbá váltak az autók is, de ennek ellenére a darabszámok tovább estek- mit estek, zuhantak!

1938-ban 311, 1939-ben már csak 136, az  1940-es évre maradt mindössze 61 példány. Valószínűleg pontosan a saját exluzivitásának elvesztése volt a véget jelentő momentum is a V16-os Cadillac-ek pályafutásában, hisz az utolsó modellek sajnos már nem sugározták az  a lélegzetelállító eleganciát, mint korábban- így aztán felesleges volt megvenni őket, hisz olcsóbban is lehetett már Cadillac-el autózni hasonló színvonalon.

mindent elmond....

A 452-es széria modelljei megérdemelték a "Standart of the Word" szlogent, s bár ezt alaposan beletaposták a későbbiekben a földbe néhány olyan autóval, ami nem volt a közelében sem ezeknek a technikai csodáknak, legalább már tudjuk, hogy voltak idők, amikor valószínűleg valóban a Cadillac volt a világ egyik legjobbja.