TWO LANE BLACKTOP (1971)

Egy igazi Road Movie

Vannak kultfilmek amiket az idő tesz igazán éretté, élvezetessé. Ilyen például a Two Lane Blacktop is, mely annak idején bár tulajdonképpen megbukott, mégis mai szemmel nézve egy olyan mű, melyre minden keménykötésű amerikai -vagy éppen bármilyen-autós jóízűen csettint ha látja.

"NO BEGINNING... NO END...
 NO SPEED LIMIT!"

Voltak idők, amikor sem számítógépes trükkök, mondvacsinált szerelmi szálak, sem egy kisebb banán köztársaság éves GDP-je, de még csak profi színészek sem kellettek ahhoz, hogy Monte Hellman  megcsinálja az egyik legmacsóbb road movie-t.

Hangsúlyozom, nem vagyok filmkritikus, mégis valahogy úgy gondolom a film atmoszféráját úgy tudom talán átadni, ha kicsit belemegyek abba a részébe , mely elsőre talán unalmasnak tűnhet, valójában viszont egy tudatosan, igen jól össze rakott dolog.

S még mielőtt az álművészet -okoskodás vádja érne röviden a lényeg: nem kell mindennek a fenekébe pávatollat dugni ahhoz, hogy jól nézzen ki.

nincs varia- verseny van!

Nincs kérdés és nincs magyarázat, hiányoznak a vad üldözéses részek, Még a szövegkönyv is elférne egy zsebnoteszban- hovatovább a szereplőknek igazi neve sincs- csak a filmben betöltött szerepük után vannak megnevezve- a Vezető, a Szerelő, a Lány, és ott van persze a negatív hős, GTO.

semmi izompóló....de az óra Rolex Daytona.

"Nem lehettek
mindig nomádok!"

Szürke hétköznapok ezek, melyek egyhangúsággal telnek, minden nap ugyan az egy másik városban, egy másik országúton- minden csak a kocsiról szól, hogy tudja amit kell neki, és a lehetséges nyereményről....Igazi Férfijáték ez, szűkszavú, komor és nem éppen tét nélküli. Egy modernkori western, ahol a hősök mattszürke 1955-ös Chevy 150-esükkel keresik a pénzt és -esetlegesen a bajt is.

Még a karakterek sem igazán kidolgozottak,szinte azok is alárendelődnek a cselekménynek-ami viszont szintén alárendelődik a 454-es kézi váltós Chevynek, melyben versenyülések vannak, ordítva darál a diffi, és a hátsóülés helyén egy versenygumi van, amihez egy üvegszálas csomagtartón keresztüllehet hozzáférni.

mindenki a maga feladatát végzi

Mert mindennek a mozgatórugója a verseny és az aszfalt. Nem tudni mi a jövő, de valószínűleg -ahogy azt GTO említi a filmben: "Nem lehettek mindig nomádok!"

Nem kezdő

A Lány a végén lelép egy motoros fazonnal

Monte Hellman a film készítésekor már csinált pár igen jó visszhangot kapott filmet mint például a "Godotra várva" és a vagy az újhullámos westernje a "The Shooting" Jack Nicholsonnal. A kritikusok szerették is, benne látták az úgynevezett "új Hollywood" egyik vezető egyéniségét.

Ezzel a filmmel saját bevallása szerint egy kicsit azt akarta megmutatni ami ő maga sohasem lehetett- bizonyára- bár a feltételezésekkel vigyázni kell- szimpatizált a főhősökkel és azok életmódjával mely középpontjában csakis a versenyzés állt-távolról sem egy tökéletes film volt a cél, csupán szeretett volna egy kicsit belebújni a milliő adta lehetőségekbe.

A Beach Boys, egy vitorlás és némi aprópénz

Megfigyelhető, hogy még a kameramunkával is arra akartak ráerősíteni,hogy mennyire egyhangú jellegtelen környékeken jár  a Chevy- ezzel is csak azt mutatva, hogy mindegy is mi van az út két oldalán, mert másnap már amúgy is valami teljesen más jön.

A főszereplőket is érdekesen válogatta ki, Dennis Wilson a legendás Beach Boys dobosa volt a Szerelő, a Driver szerepébe pedig az akkor éppen igen menőnek számító, szintén muzsikus James Taylor került.

Egyikük sem volt színész, de talán nem is baj, mert azáltal,  hogy gyakorlatilag meg sem próbáltak színészkedni egy olyan atmoszférát kölcsönöztek a filmnek, amiben teljesen hihető volt mindkettejük nem kimondottan túlbonyolított karaktere.

Kevesen tudják, de eredetileg a Driver szerepére Bruce Dernt akarták, aki akkor már befutott színész volt, játszott Hichcock filmjében a Marnie-ban, és Peter Fondával a Vad Angyalban, végül kimaradt a filmből.

Több cégnek is megmutatták a projektet, de mindenki beleszólást is szeretett volna a filmbe, amibe viszont Hellman nem akart belemenni.

Végül Ned Tanen, egy fiatal vetető az Universal Picturestől adott szabad kezet és 850.000 dollárt a filmhez, ami egyébként már akkor sem számított nagy összegnek egy komplett mozi leforgatásához. Mondhatjuk, Tanen jó fej volt, de azért elég óvatos.

Egy kidobott és pár nap alatt újra írt forgatókönyv után vészesen közeledett a forgatás ideje, és még nem voltak meg a főszereplők- végül az utolsó pillanatban jött képbe Wilson és Taylor- ő legutolsóként castingolt, miután Hellman véletlenül meglátta egy óriásplakáton és megfelelőnek tartotta.

Kőarcok

Will Corry eredeti novelláját végül Hellman  Rudolph Wurlitzernek mutatta meg, aki akkor már underground stílusban szintén keresett volt. (Az ismerősen csengő név nem véletlen, az úr leszármazottja a csodálatos zenegépeket gyártó famíliának.)

Wurlitzer mindössze 5 oldalt olvasott el és letette a könyvet, mondván, érdektelen, de megállapodtak Hellmannal, hogy az alapötlet a két férfiról akik versenyzéssel töltik életüket megmarad. (talán csak azt leszámítva, hogy eredetileg az egyik szereplő színes bőrű lett volna. )
Ezen kívül eredetileg is egy 55-ös Chevy szerepelt a forgatókönyvben, a GTO-t csak az átiratkor találták ki, mondjuk az akkor egyrészt új volt 455-ös óriásmotorjával, és jampi volt Judge nevével....

Oates profin hozta a kissé szétcsúszott idegrendszerű pasast.

Ezután Wurlitzer egy motelben felkészült az írásra, autós magazinokat olvasott, és kijárt a San Fernando Valley-i racerek közé, hogy magába szippantson egy kicsit azok stílusából, életéből.
Technikailag Wurlitzernek bizonyára szüksége is volt az okulásra, mert saját bevallása szerint előtte nem igazán tudott megkülönböztetni egy kocsit egy tehéntől.

Corrynak sem kellett kétségbe esnie, ugyanis, bár forgatókönyve nem kellett, rendesen ki lett fizetve: állítólag a pénzből vett egy vitorlást, és hosszú ideig csak hajókázott kislányával.

A forgatást végül 1970 Augusztusában kezdték el, amikor a 30 fős stáb és az öt kocsi- 3 Chevy és 2 Judge GTO - Flagstaffnál belekezdett  forgatásba.
Minden esetleges és spontán volt - Hellman azt szerette volna ha minden amennyire lehetséges realisztikus legyen, a folyamatos mozgása a stábnak erre jó alapot szolgáltatott  erre még azzal akart rájátszani, hogy a másnapi forgatókönyvet csak esténként osztotta ki: ez csak Taylort zavarta, ezért kérésére kiharcolta, hogy megkapja előbb, hogy fel tudjon készülni.
Nos, onnantól kezdve bele sem pislantott.
Az utazás során jártak Los Angeles-ben, Új Mexikóban, Arkansasban és Texasban is.

Kevés reklám, jó kritika

Tény hogy a kritikusok az 1971-es megjelenéskor igazán nem nyilatkoztak negatívan a filmről, akkoriban egyébként is divatosak voltak a kissé hippi,  vagy rocker  stílusú road movie-k, méltatták a filmből áradó coolságot és a lényegre törő megközelítést.

Rendező és Rocksztár

Volt azonban kis probléma, mégpedig, hogy miután az Universal fejese Lew Wassermann látta a bemutató előtt a filmet, nos finoman fogalmazva is utálta azt.

Csupán pár rádióreklámot kapott, a bemutatás előtt, a nagy napon - 1971 július 4.-én pedig szinte semmit, amit azzal indokoltak a marketingesen, hogy amúgy is elutazik olyankor mindenki otthonról. Marhák, mindenki ki van rúgva!

 Címlapon-de kevés volt

Ennek ellenére a nagyobb városokban, és ahol a mozik hajlandóak voltak egy kis hírverést csapni nem kongtak a filmszínházak a vetítésekor.

Így természetesen a reklámra sem költött a cég gyakorlatilag semennyit, amin viszont meg is látszott a bevételeken is, hiába a két rocksztár főszereplő és a jó nevű színész Warren Oates.

Itt a forgatókönyv írója arcoskodik éppen

Utóbbi egyébként díjat kapott a filmbeli karakter megformálásáért , mint legjobb mellékszereplő.

Érdekes szereplők egyébként is voltak a filmben, Rudy Wurlitzer  a forgatókönyv írója a film elején a Chevy ellen vesztes  a zöld hot rod sofőrjét játssza, Monte fia a közúti balesetes jelenetben tűnik fel, de ott van Monte felesége és Taylor akkori barátnője is pár pillanatra.

Sőt, miután Monte ragaszkodott, hogy a kocsik valóban utazzanak és megtegyék a távolságot, így sok helybélinek is jutott a megtiszteltetésből, hogy statisztálhatott a filmben. Lehet, hogy nekik egész életükben az volt a legizgalmasabb dolog ami történt velük.
Szintén a realitás szolgálta alátámasztani az is, hogy sem sminkest sem pedig a szokásos  jelmezkészletet nem vittek- a ruhákat használt ruha boltokból szerezték be.

Az egyikben tunnel ram volt...

Sok jelenetet egyébként tudatosan a 66-os úton vettek fel, mely akkor már hanyatlásnak indult, és ezt érezvén Monte egy régi lassan eltűnő romantika érzését is vissza akarta hozni, mielőtt az végképp eltűnhet a modern úthálózat egyhangú rengetegében. 

...ebbe pedig egy klíma- a hőség miatt

Taylor sokáig meg sem nézte a filmet: utálta magát visszanézni

A stoppos lányt Laurie Bird  játszotta aki elsőfilmes volt szintén, mindössze 17 éves és egy három órás meghallgatás után került a stábba.

Az egyetlen, már kezdettől fogva kiválasztott  "igazi" színész volt a sárga JUDGE GTO-t vezető Warren Oates, aki tulajdonképpen egy pszihopatát játszik, vadonatúj, és igen sárga GTO-jával.

Stopposokat vesz föl, akiket mindenféle, általa kitalált történettel szórakoztat, és pián és aszpirinen él-ő az aztán aki versenyzést provokál a kimondottan szakadt külsővel rendelkező Chevyvel- egészen Washingtonig...

Ezt a külső bukókeretet a negyed mérföldön leszerelték....

Meggyőződve saját Pontiacja felsőbbségéről minden áron győzni akar- de igazi harc itt is csak a verseny erejéig alakul ki mert amikor segítségre van szüksége akkor a srácok megjavítják autóját, és összeszedik amikor részegségében ájultan hever-miközben Ő rendszeresen kihasználja azt az időt hogy előnyhöz jusson amikor a srácok éppen gyorsulási versenyen vesznek részt, hogy pénzt szerezzenek.

CSAPÓ!

A forgatáshoz 3 Chevrolet állt rendelkezésre, érdekesség, hogy ezek közül az egyikbe egy egyszerűbb 454-es blokkot szereltek egy négy torkú karburátorral, míg a motorteres jelenetekhez egy komolyabb, tunnel ram-os  nagy blokk került. Előzőben viszont egy klímát is szereltek, ami a sivatagi jeleneteknél volt hivatott segíteni az amatőr színészek dolgát. Valószínűleg ez lehetett az is, aminek kissé halkabb volt a motorja, hogy egyáltalán fel lehessen venni a belső kamerás felvételeket.

Hurst váltókar,  egyenesfogazású kézi váltó

Hogy mennyire, figyeltek a részletekre, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kocsik hangfelvételeit- konkrétan a motorhangokat -később is felhasználták, mert olyan jól szóltak, amit nem minden esetben tudtak utánozni.
A váltó a versenykocsiban egy 4 sebességes kézi váltó volt M22 jelzéssel, a hátsóhíd pedig egy 1960-as Oldsmobile-ból származott, és természetesen sperrdifferenciálművel rendelkezett.

A 454 BBC ami a Chevyben dübörgött például a Smokey and the Banditban- többször szinkronizálta Burt Reynolds Trans Am-jét, ami egyszerűen nem tudott hasonlóakat kipréselni magából.

Persze bizonyára lehetett volna vele trükközni, nem kellene temetni a 400 ci-s Pontiac motorokat, de egy nyitott rendszeres 454 már készen kínálta azt, amit amúgy csak sok munka árán tudtak volna prezentálni a filmesek, lévén az ominózus kocsi- a háromból a legbrutálisabb- valóban egy hamisítatlan versenyautó volt...naná, hogy dögösen szólt.

Mára már Hellman sem tudja, hogy igazi Judge volt-e a GTO.

A forgatás után sem lettek eldobva a kocsik, az egyik például egy évvel később átfényezve és kissé átalakítva már igazi világsztárrá avanzsált, kevesen tudják, de a visszatérés Bob Falfa verdájaként történt az American Graffiti-ben ahol a pisi sárga Milner kupéra vadászott.

A Pontiac GTO "The Judge" állítólag egy 455-ös motorral szerelt példányok voltak, melyek teljesen széria felszereltséggel rendelkeztek, ahogy a gyár átadta őket a forgatásra, csupán egy garnitúra Keystone alufelnit kaptak, hogy egy kissé forróbban legyenek.

Monte egyébként a forgatás befejeztével még hónapokig használta az egyiket naponta, de végül megvált az Orbit Orange színű autótól, mert állandóan megállították vele a zsaruk.

Kérdésére, hogy miért lehet ez, az egyik rendőr azt mondta, hogy a feltűnő színe lehet.
Az első vágás után az anyag már csak 3 és fél órás volt- a szakemberek és a film készítői rendesen megszenvedtek, míg ezt összezsugorították az alig több , mint másfél órára.
Az utolsó jelenetben egész egyszerűen elolvad a film, de nem műszaki hibáról van szó, a készítők így szerették volna nyitva hagyni a folytatást, ezzel is jelezve, hogy bármi lehetett bármikor a történet vége.

Igen, Tarantino is kedveli ezt a filmet- lásd Halálbiztos zárójelenet...

UTÓÉLET 

A filmet sokáig nem jelentették meg hivatalosan a benne elhangzó dalok tisztázatlan jogdíjai miatt- amik egyébként távolról sem adnak olyan alapot a mozi hangulatához mint más, hasonló mozikban, de végül mégis sikerült megegyeznie az Universal illetékeseinek, így a DVD forgalmazásnak sem volt a továbbiakban akadálya.
Hellman egyébként társproducere volt Quentin Tarantino  első filmjében is, a Kutyaszorítóban is, szóval ő későbbiekben is szerette a vagány vállalkozásokat.
Ki-ki eldöntheti hogy szereti e- ezt a filmet, mindenesetre a Rotten Tomatoes közönségénél a tetszési indexe 90 százalék felett áll, ami bizonyára jelent valamit.
Tehát érdemes megnézni a Two Lane Blacktop-ot, ha valaki fogékony azokra az időkre esetleg megspékelve néhány dögös autóval mert ahogy a projekt atyja Monte Hellman egyszer kijelentette: "Minél jobban bömböl a motor, az annál jobban elnyomja a hétköznapokat."

THE END